6. fejezet

Zo!!! - üvöltötte Anne és Becky, s közben elámultak Zo és az én kötéseimen. Katy is odajött. Elámult Zoey-n. Mindent elmeséltünk. Becky szájtátva halgatta végig, majd ránézett Ben-re.
-AAAAh - nézte
- Becky! Tetszik Ben, vagy mi hogy így bámulod? - kérdeztem
- A-haaaaaa. most, hogy tom hogy vámpír. Ah.
Asszem, a vámpíroknak naon jó a hallásuk, mert Ben idesétált
- Szia BEc!
- Bec? Új nevem van? xD
- Ha nem zavar?
- Nem!
- Eljössz velem ma moziba..
- Jaaaa. Aha... Jaaaa - elvan xD - 8-kor gyere
- Oké - elsétált, majd halkan - ez könnyű volt xD

Egy hónap múlva. 

 Demetre meghívott magához este vacsira. Wááá. Már alig várom. bec átjött Katy-hez
- Csövi! - üdvözölt igen intelligensen minket.
- Már megint Bennel voltál? - kérdezte Katy
- Aha. Jó volt. Végül is a pasim ^^
- Ja xD - mondtam
- Na csajok. Jóccakát, megyek ki. Demetre visz.
- Oks! Szia Let! - köszöntek
Demetreék háza szép. Demete meg egyhete nem ivott. Ideges vagyok. Láttam, ahogy beléptem a házába, hogy egy nagy üveg tál tele parfümmel áll a polcon.
- Az minek? - kérdeztem
- Elnyomja a szagodat - mobdta Dem feszülten
- Figyu, nem kell megtartanunk ezt az estét. Jól vagy?
- Igen. Persze. - de látszott rajta hogy nem.
Kellemesen fogyasztottam a vacsit, ő meg csak engem nézett. Egyszer csak felállt. Idegességemben ugyan azt tettem.
- Let. Tudod, hogy szeretlek.
- I...igen - mondtam zavartan
- De imádlak hidd el. De nem tudok uralkodni magamon. Sajnálom.
- Én tudom, hogy tudsz Dem! És kibirod!
- Nem! Nem birom!
Majd lassan közelített felém. MEgijedtem. Berohantam a szekrénybe. Követett oda, s rázártam. persze ő kiütötte. Magamra öntörrem a parfümöt. Hátha így jó lesz.
- Let - kínnzotta a fájdalom- Nem megy.
- De TUDSZ! Sajnálom...- S ráöntöttem a maradék parfümöt. Egy ideig lekötötte. S szaladtam el. Tudom hogy szeret. De két hete nem ivott. S az én szagom erős. Rohantam. Megzavartam az orrát a parfümmel. Gondolkodom. Milyen lenne ha Dem nem lenne. Istenem, mi is lenne? Már vámpír lennék. vagy Rian megölt volna. Rian ... Kellett rá gondolnom. ott terem előttem.
- Rian hagyj! - s egy kis parfümöt kifacsartam a hajamból, s ráöntöttem. Áh, de ezt csak képzeltem. Annyira féltem. Rian nincs itt. Hihetetlen hogy a fiúm elől futok. Nem hiszem el. Megbotlottam. Egy cipőt láttam előttem. Ben volt az.
- Huh Letta debudös vagy xD - mondta viccesen,
- Ben segíts! Dem már 2 hete nem ivott, meg akar ölni,, de hajtogatja hogy szeret én meg ijedtemben képzelődöm.
Ben arcán az ijedtség.
- Maradj itt! ott egy vadkan. levadászom neki...
- Vigyél magaddal! - akaratoskodtam. Nem akart, de felkapott, a hátára, s láttam, ahogy a vaddisznón könnyen sebet ejt. Már hallottam Demetre futását. Megállt előttünk. ben levett a hátéról. Én meg mentem Demetre felé.
- Let! Ne menj!
- tudom mit teszek! - átöleltem Demetre-t. - Demetre! Kibirod! - mondtam
De Demetre alig tudott ellenállni, mégis ő is átölelt. Ben elétette a zsákmányt.
- Demetre! Most már kibirod. Tessék. Idd.
S Demetre, elengedett. Nem tartott sokáig, de már is jobban attól, hogy ihatott.
- Kösz Ben. Ha te nem vagy, Let már nem élne, - s átölelt. - halasszuk el! Sajnálom..
- Nem! Amúgy Demetre. Nem öltél volna meg. És most kibirtad. Köszönöm...
Ekkor Demetre most nem arcon, hanem szájon csókolt.

5. fejezet

- Letta! Mivan a nyakaddal? - kérdezte Anne
- Áh! Kicsit elestem
- Aha persze xD - mondta Becky
- Zo? Zoey ma mért nincs?
Megijedtem, de Zo nem halt meg.
- ööö. beteg- dadogtam
- jaaaa..... Az nem jó.  Kár- mondta  Becky és Anne
- Az

Délutén elmentem Zoey-hoz. nyaka bekötve
- Zo! Mi...
-hagyjuk...
- Tudom, hogy Rian tette ezt veled.!
- Honnan??....Miről beszélsz? pszöö
- Zo. Demetre is vámpír.Nézz rám. A nyakam, a karom. Rian tette ezt velem.
- Letta. Szeretem Rian-t.
- Rian egy gyilkos. Figyelj. jason is vámpír.
- Mi?
-Igen.Amikor megtudta, hogy bántott téged, meg akarta ölni Rian-t.
-Jaj....-huzta a száját Zo.
Sokáig beszélgettünk. Zoey-nak mindent elmondtam. Nem akarta elhinni. Rian nem szereti. Elköszöntem tőle, és elindultam vissza Katy-hez.
Rian állt meg előttem. Bennem meg az ütő állt meg.
- Szia Letta......
- Rian... - lélegeztem gyorsan
- Ne félj mááár
- Könnyű azt mondani. Csak a vérem kell. U-ugye?
- Nos...-mondta- szerelmes vagyok beléd. És te leszel a barátnőm. a vámpírbarátnöm - vigyorgott
- mi? Én demetre-t szeretem! Amugy meg honnan gondoltad hogy az leszek?
- Viszont ahhoz, hogy enyém legyél, neked is vámpírnak kell lenned.
- Frászt! Nem tárgyiasíthatsz! Amúgy meg haggy békén!
És futottam, a gát felé, mert a gár mögötti erdőben el tudok bújni. Ő se futhatott gyorsabban, hiszen emberek voltak az utcán. Elbújtam az erdőben.
- Rian! hagyj békén!
- nem! -s dühében megint a nyakamhoz kapott, de eltértem előle, s futottam hátranézve. Belebotlottam Demetre ölébe...
- Demetre! - kiáltottam megkönnyebbülten.
- Rian! Nem bánthatod.
- Mért nem?
- Mert nem vagyok a tied! Demetre az életem. Zo pedig szeretett téged Rian, de már nem érti mi van veled, ahogy én sem.
- Nem érdekel Zo! CSak TE!
- hagyd békén!- mondta Dem, és a háta mögé bújtam.
Rian arcán a düh, s a méreg. Egyben a kín, s a szerelem.
- Egy valamit kérhetek Let?
- Mond. Rian. - s közben Demetre nyugodtan állt. Egytized másodperc alatt lépett hozzám. Meg akart csókólni, de elhúztam a fejem, Dem pedig ellökte Rian-t,
- Rian. Ég veled, -mondtam. S rian elfutott szélsebesen s szerintem nem is jön vissza.

4. fejezet

Kicsit megkésve, bár nagyon jóó :D Kellemes olvasást

Kezdtem jobban lenni.  Bár erőm nem volt, mégis a saját lábamon akartam menni. Demetre aggódva nézett rám. Próbált segíteni.
- Haggy! Egyedül is bírok menni!
Demetre mérges lett, és felkapott az ölébe. Morcos lettem.
- Még az kell, hogy elájulj! Elviszlek a klánba!
- A klánba?
- Igen. Mit tett veled?
- Hááát. Csak ott állt előttem. Vörös szemeivel. Zoey-t bántotta
- Zoey-t? - csodálkozott
- Igen.- Válaszoltam szomorúan - de velem semmi gond.
- Áh dehogy! Mért nem ellenszegültél?
- Megfenyegetett. Megölt volna. És egy vámpír ellen. Hááát
- Én ölöm meg!
- Honnan tudtad hogy bajban vagyok?
- a nyaklánc miatt! Belémütött a félelem. Előbb is ideérhettem volna.
- A nyaklánc? Nem! Én vagyok a hibás!
- Nem. Előbb is jöhettem volna
- Ajj....
Csendben mentünk. Már láttam a kis erdei házat.
- Azaz?
- Az. Rian megbánja!
- Ne bántsd! Nem tehet róla. Mondom, én vagyok a hibás. Én vágtam el a kezemet!
- Ne hibáztasd magad!
Már az ajtóban voltunk. Mikor Dem benyitott, mindenki rámnézett. ott volt Jason, Rian, Ben, Adam és 3 ismeretlen.
- Letta. - csodálkozott Ben és Adam
- Fiúk. Ő tudja
- Ja - nyugodt meg Jason is.
- Bántottad? - kérdezte Ben
- Nem. Rian volt -szólt Dem.
Az összes fiú ránézett Rian-re. Majd rám.
- Rian. Zoey-t bántottad? - kérdezte Dem
- Nem. Éppen arra járt Jason. De ő nem tudta hogy éppen iszom..
- Bántottad Zoey-t te nyomorult?
- Nyughass ostoba! Csaknem szereted? - kérdezte. Jasonben fellángolt a düh, s nekiment Riannak. Soha nem láttam még így. Demetre közéjük állt.
- Jól van! Akkor szavazzunk! Ki szavaz arra hogy elküldjük Rian-t? - kérdezte Demetre Az összes vámpír feltette a kezét. Rian szeme égett. Majd rámnézett- Dühtől égve. Nyakamból, karomból ömlött a vér. Rian felém szaladt, de Demetre-t nagy erejével ellökte. A hátára kapott, s elrohant velem. Én csak sikítottam. Hátranéztem, mindenki szaladt utánam. Demetre rohant a leggyorsabban. Szemében a félelem a düh, s a kínt. De Rian gyorsabb volt. Azt hittem itt a vég. Rian feldobott egy fára. Csak kapaszkodtam a fába, Rian mindenkit ellökött. Majd Demetre-t nyakon harapta,,,
- DEMETRE!!!!! - üvöltöttem - DEMETRE!!!!!
Nem tehettem mást, leugrottam a fáról, s futottam.
Ahogy Csak tudtam. Demetre, Jason, Adam Ben és a három fiú Rian-t üldözte.
Rian engem. Végül beleugrottam egy erdei kis tóba, s úsztam. De Rian kikapott. S elrepült velem, csak sikítani bírtam. Nyakamba harapott. Demetre csak üvöltött.
- Letta! Letta! MEGDÖGLESZ RIAN! MEGDÖGLESZ!
Ah, a fájdalom kínzott. Végül valahogy kiszedtem magam, s leestem a földre. Asszem eltörött a karom. Demetre rohant hozzám, s felkapott az ölébe s visszarohant a házba. Hátranéztem. A többi vámpír üldözte Rian-t. Én meg elájultam........


- Let! Letta!
Hangot hallottam. Demetre hangja. Mikor felébredtem, már reggelt volt. Nyakamon, lábamon, karomon kötés.
- Demetre. - mondtam halkan - Katy? Hol van?
- Felhívtam Mondtam hogy nálam aludtál.
- Jó. Rian?
- Elmenekült. De kelj, mert suli van! A táskád itt van. Elmentem érte.
A ruháim is itt voltak. Felöltöztem, s indultunk a suliba....