16. fejezet 1/2 Letta bosszúja

Odarohant Adam, Stefani, Jason, Becky és Ben. Elszörnyedtek Zoey holttestén. Bec  egy helyben állt, és állt. Nem tudott hozzászólni az eseményhez. Majd Demetre felállt, odavezette Becky-t hozzám, ő lerogyott s vállamon sírt. Úgy sajnáltam. De én se bírtam ki sokáig a nagy kislányt, és könnyezni kezdtem. Jason beleütött a kőbe, ahol Zo a vacsorát ette. Ketté is repedt. Jason szenvedett, láttam rajta ahogy a kőbe vert, és ahogy fát tördelte porrá. Ha ember lenne, a fájdalomban üvöltene, mint a lajhár, a fáról.

-Jól vagy tesó?

- Igen – mondta Demetre-nek a választ. Becky kezdett megnyugodni. Jason odajött Zoey-hoz, kezébe vette szép arcát,s egy ideig bámulta. Majd így szólt hozzám:

- Letta. Csak TE ölheted meg Rian-t. Neked van akkora erőd, hiába vagy csak félvámpír. Felérsz te így is 3 vámpírral. És mivel most Rian talán erősebb lett, sőt biztos, hogy erősebb lett Zoey vérétől, így neked is innod kell.

- Mi? – kérdeztem – mért kéne innom?

- Nem lehet, hogy, ömm... ahogy Jason mondta, Rian erősebb lett Zoey vérétől? - kérdezte Adam. Aztán elmeséltem nekik is az álmomat, és igen meglepődtek.

- Szóval akkor jól tippeltem - mondta büszkén Adam

- Bárcsak a lottóban is ilyen jól tippelnél - szivatta Ben

- Figyeljetek... Mi 7-en vagyunk. Rian szerintem gyilkolni is tud az "álom csapdáival". Úgyhogy, valahogy védekeznünk kéne.

- Ezért kell innod Zo véréből, hogy kinyírd Rian-t és ilyen nem lesz - állapította meg Demetre

- De Dem! - toltakoztam

- Igaza van Jason-nek Let! - fogta meg a kezem - Rian nagyon, de nagyon erős. Csak TE tudod legyőzni.

- Nem! - ráztam a fejem - Csak mi! Anne is kell, meg Katy. Anne ereje a víz. Mármint ahogy Zoey mondta. Katy meg.. hát nem is tudom. Adam? Valami?

- Nem tom, de van ereje. Valami.. érdekes mert folyton furdálja az oldalamat. Valami szikrázik benne. Meg..... olyan.... hát ez hülyén hangzik, de olyan sámán ereje van.

- Hát... léteznek sámánok. -mondta Jason

- Akkor Sámán. - állapította meg Becky

- Jason. Elmennél értük? - kérdeztem

- Igen... -  bár láttam semmi kedve hozzá. De mégis megteszi.

- Mesélje el nekik mindent! Ne feledd Anne a vízhez ért, Katy pedig sámán. - mondtam, majd bólintott és elfutott.

- És most Letta, igyál! - biztatott Demetre

- De hogy? Nem értek hozzá! 

- Aki vámpír, még akkor is ha fél vámpír, ért :D
Oké... hát akkor rajta xD Annyira készletett, hogy oda harapjak, ahol Rian elkezdte. De nem tudom miért.... És oda is haraptam.... A vér (khm.. a piros h2o xDDDD) csábított. De muszáj volt leállnom... Felálltam, s sóhajtottam egyet. A szám szélén lecsurgott az anyag.
- Fuj xDDDDDDD Letta.... muszáj? T.T - nevetett Becky, s a vére szaga megsimogatta az orromat. Meg akarom ölni! Meg akarom ölni!!!!!!!!!!!!! DE NEM SZABAD!!
- BEcky... ne! Nem akarom! - kiáltottam, s hátrálva elrohantam..Ráadásul Rian mérge is kínzott...Demetre szaladt utánam.

15. fejezet Letta bosszúja

- Letta! Ébredj, suli van! - Ez  Katy hangja. hogy került ide? Alig bírtam kinyitni a szemem. Meleg van. Valószínűleg Demetre hazavitt. De hogy hogy suli van?
- Katy! Hogy kerülök ide? Demetre hozott haza? Hol van Zoey? És ő?
- Ammm. Eddig is itthon voltál. És... otthon vannak. Vagy már a suliban - magyarázta értetlenül - De Let. Jól vagy?
- Persze persze - hazudtam, de felöltöztem, mert ha suli van, akkor biztosan suli van. Mikor beértünk, ott állt Demetre, a nap az arcába sütött, teljes pompában, mint egy igazi királyfi. Olvadoztam... valaki kaparjon fel!!! Némán köszöntem neki. De értetlenül nézett. Ez furcsa. De még csak... észre se vette hogy bejövök, csak amikor már 2 perce az ajtóban álltam őt bámulva. Észbe kapva, ledobtam a tatyómat a székre. Demetre odajött hozzám.
- Letta. Helo. Ammm jól érzed magad? -kérdezte furcsán
- Hogy érted? - bámultam
- Hát. Nem szokás tőled, hogy órákig állsz az ajtóban. Főleg engem bámlulva - ekkora idiótát xDD Egy lány, aki bele van esve, És még tudja is ráadásul. Ilyen baromságokat kérdez. De úristen! Minden csak álom volt? Nem valóság? Nincs vámpír.... Jesszus... Amíg nem figyelt, a körzőt beleszúrtam az ujjamba. Feljajdultam
- Aú!
- Mi az? - nézett meglepetten. Nyomtam az ujjamból a vért. De szeme se rebbent - Áucs. Igen. Ez fájhatott. Na szia - s tovább állt.
Leültem a padba. Értetlenkedve ültem, és olvastam a törit. Majd belépett az ajtón Zoey.
- ZO!!!!!! - rohantam hozzá. Istenem hát mégis életben van?
- Szia Letta.. Ennyire örülsz nekem? - mosolygott
- El se tudod képzelni mennyire örülök! Hát élsz?
- Mért meghaltam? xDDD - nevetett - hisz itt állok.
- Igen.. CSak vicceltem - ismét hazudtam. Mi történik? Becsöngettek, s úgy teltek az órák, mint mindig, a normális életemben. Mármint amikor az volt. Ugyanolyan uncsi. Matekon vártam hogy mondja Zoey a következőt hogy: Már csak tíz perc, s én mindig kijavítom tízre. Nem volt izgatott, nem akart mesélni. Néztem Demetre-t de észre se vett. Olyan bosszantó volt.
A nap végén, egyedül mentem haza. Katy-nek még zongorája volt. Üres volt minden. De ha mindent csak álmodtam, akkor Rian vajon mért nem volt suliba? És ha mindent csak álmodtam, akkor Becky mért beszélt folyton a tűzről? Valami nem stimmel. Az őszi fuvallat a hajamba kapott. A szememet is dörzsöltem, mert belekerült egy kis homok. Mikor már normálisan láttam akkor.... megállt előttem Rian...
- Te.. - hátráltam. De nem tudtam vámpírrá változni sem. Ez mégfurcsább.
- Helo Letta - vigyorgott - Milyen érzés?
- Rian? Mi milyen érzés? Mi folyik itt?
- Letta Diamond. Beleestél kicsiny csapdámba.
- He? MIVAN?? - háborodtam fel, s beleharapott a nyakamba..................

- Letta! Letta drágám! - Ez Demetre hangja! - Letta édes, ébredj!
- Demetre? Demetre! - öleltem át boldogan - istenem.
Úgy öleltem ahogy csak tudtam, olyan boldog voltam. De megláttam a földön heverő Zoey-t. Szenvedés öntött el, és keservesen sírni kezdtem.
- Rian volt! - bömböltem szinte érthetetlenül - Ő volt az! Ő ölte meg! De megbánja érted Demetre? Ki fogom nyírni! - s szorosabban öleltem.
- Tudom Let. És meg is fizet érte. Elhiszem. Mert mindannyian öljük meg
- Mi történt velem?
- Szerintem... egyszerűen elaludtál.
- Demetre! Álmodtam! Álmodtam arról, hogy normálisak vagyunk. És Zoey élt, és nem jártunk. Meg azt mondta Rian, hogy ez csapda!
- Csapda? Arra célzol hogy.... - kérdezte Demetre, és ekkor lassan eltoltam magam tőle. Felnyitottam a szememet. És lassan mondtam ki azt a szót, amitől biztos retteghetek, és segít vagy hátráltat abban hogy kinyírjam Rian-t, aki kiontotta barátnőm életét.
- Erősebb lett - fejeztem be a mondatát, s félelmemben ismét megöleltem Demetre-t. - Vagyis, lehet, hogy amikor megölte Zoey-t, a varázsereje átáramolhatott belé. egy kicsit.
- Ezért keressük meg a Volturi-t. - folytatta Demetre
- Ezért is. - mondtam
- Ezért is? - kérdezte Demetre
- De! Csak ez már 2 dolog. Nem tudom, mennyire számíthatunk a Volturi-ra. És remélem hogy a kiképzésben mindenki részt vehet.
- Én is. - és újra ránéztem Zoey-ra

14. fejezet

- Tűnj el te állat! - üvöltöttem
- Nyugszik a fél vámpír - vigyorgott, de rémült volt a képe - A piromániás barát nődet pedig nyugtasd le, mert naon mocorg..
- Mocorogjon. - mondtam -  legalább megdöglesz. :D
- Ha-ha - mosolygott - marha vicces
- Tudoooom! - tártam szét karjaimat nevetve - Mehetnék komikusnak xD
- Na mindegy. De most térjünk a tárgyra. Amiért jöttem - nézett rá Zoey-ra. Zo a szívéhez kapott, Jason-ben pedig fellángolt a düh.
- Légyszi bocsássatok meg nekem. - mondta, de valami nagyon furdalja az oldalamat ezzel kapcsolatban
- Igen! - vágta rá Zoey, erre óvatosan beleütöttem. - vagyis... ööö.....
- NEM! - mondtam hangsúlyozva - Te szemét, Zoey-t nem csalod el!
- Azt te csak..... Nem hát - vitte el a szót Rian, s dühömben nekirepültem. Jé! Tudok repülni? Demetre a segítségemre jött, de ő is meglepődött. Lefogta, a büszkeség volt bennem, hogy végre valahára kinyírhatom... De akkor Zoey kiáltott.
- NE! - s odafutott Rian-hez, és átölelte - ha őt..., engem is!
Jason nagyon csalódott lett.
- De Zoey! Nem látod hogy csak becsap? - kérdezte Becky
- Becky! Most csalódtam benned. Féltékeny vagy, vagy mi?
- Mi? Ééén? Arra? Ne már! Nekem ott van Ben - nézett Ben-re mosolyogva
- Zo! Lépj hátrébb! - mondta Demetre
- NEM! - kiáltotta. Stefani, látván a szoros helyzetet, kényszerítő varázslatot kezdett mondani Zoey-ra. Adam biztatta. Egyszer csak Zoey megmozdult, s ellépett onnan. Jason megfogta, Zoey pedig tehetetlenül vergődött és sírt.
- Rian! Neeee! - Zo rám nézett és mondott valamit, amitől teljesen lebénultam és átváltoztam emberré. Stefani elkapott.
- Zoey! - mondtam a fájdalomtól küszködve. Jason, Ben, Adam és Demetre üldözőbe vették Rian-t. Jason majdnem elkapta, de hiába, Rian egy cseppet belehúzott
- Zoey... normális vagy? Vagy jobban mondva : HÜLYE VAGY? - háborodtam fel
- Mi? - mérgelődött
- Igen Zoey. Rian-nek csak a véredre fáj a foga. - mondta Bec
- Nincs igazatok! - fakadt sírva Zo, s lefeküdt aludni. Mi is lefeküdtünk

Zoey szemszöge
Hihetetlen, hogy nem hisznek nekem. Megjöttek a fiúk is. Már Jason se néz rám. DE nincs igazuk!
- Megyek, elvégzem a dolgom. - mondtam, de nem is kell, csak sétálni megyek. Olyan elszomorító, hogy a saját barátaim megölnék azt, akit szeretek. Én mért nem akarom kinyírni Demetre-t? Vagy Ben-t? Hangokat hallottam. Rian jelent meg előttem.
- Rian! -mondtam boldogan, s átöleltem.
- Zoey. Jössz velem egy vacsorára? :D Pár méterrel arrébb, egy kis famentes dombon, egy kőre terítettem. Így romantikus.
- Persze hogy megyek! - mondtam
- De előbb. Le kéne bénítanod a fiúkat is. Lettával már megtetted. Így kettesben lehetünk.
Engedelmeskedtem neki, és olyan bűbájt mondtam a fiúkra, amitől 2 órára lelassultak, és elvesztették az erejüket.
- Az erőm! - mondta Demetre
- Az enyém is! Eltűnt! - mondta egyszerre Jason, Adam, és Ben.
- Fiúk, mi a baj? - kérdezte Letta
- Nem érzem az erőmet. Eltűnt. S a fiúk se.
- Dem - aggódott érte Let.
Elindultunk Rian-nel. Kézen fogva. A holdfény édesen világított ránk. Megérkeztünk úti célunkhoz. Romantikus vacsora várt rám. Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő.
- Én..elhiszem hogy megjavultál.
- Még jó hogy :D - vigyorgott
Befejeztük a vacsit.Vagyis csak én.
- Isteni volt.. :)
- Te pedig istennő vagy, Zoey. - mosolygott rám Rian, s megcsókolt. Egymásba akadtunk. Ez volt életem legszebb pillanata. Ajka végigjárta a nyakamat, majd egy helyen megállt. Éreztem ahogy a fogai a bőrömhöz érnek. És...
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ


Letta szemszöge
Belém ütött a félelem.
- Zoey! Hol van Zoey? - kérdeztem újra, és újra. Átváltoztam
- Jesszus, valami baj lehet! - aggódott Jason
- I..igen. - idegeskedtem - biztos Rian megkérte, hogy vegye el az erőtöket.
- De már tér vissza - mondta Adam
- De biztos azért csinálta, hogy ne tudjátok elkapni Zoey-t! - mondta Bec
- Stefani! Meg tudod gyorsítani azt, hogy a fiúk visszakapják az erejüket?
- Asszem igen - húzta száját Stef
Válaszára elrohanta és üvöltöttem
- Zoey! Zoey merre vagy? - futottam a fák között, majd egy kis domra értem, ahol nem volt fa, és egy nagy kövön volt megterítve. A földön vért folyni láttam. Megláttam Zo-t és odarohantam hozzá. Viszont a vér, csikarta a torkomat.... De nem érdekelt
- ZOEY! ISTENEM ÉBREDJ! ZO! Istenem mért nem hallgattál ránk? - megmértem a pulzusát, de nem volt neki. Azt hittem csak hallucinálok, úgyhogy, megmértem újra, s újra...... De hiába való. A világ minden fájdalma belém szállt.
Zoey.....- könny csordult ki szememből. Remegtem mint a nyárfa levél. Moccanni sem bírtam... Majd mikor erőt vettem, a holdra pillantottam... ÉS torka szakadtamból üvöltöttem
- TE SZEMÉT! MEG FOGOM BOSSZULNI ZOEY HALÁLÁT! MEGÖLLEK RIAN!.......... bármi áron.

13. fejezet

Az erdőben mentünk. Gyalog.
- Már egy teljes napja megyünk.... AJJ! - nyavajgott Zoey.
- Igen, de örülj, hogy hoztunk kaját, különben éhenhalnál >< - vigyorgott Jason
- Wi..-.-.... - mondta unott hangon, s én rávigyorogtam Demetre ölében.... Na meg Becky is Ben ölében...
- Engem mért nem veszel fel Jason? - kérdezte fennhangon Zo.
- Hát nem kérted..! - válaszolta..
- Na akkor most kérlek! - azon pillanatban Jason felkapta barátnőnket az ölébe.
- Amúgy a Volturi hol él? - kérdeztem
- Montenegróban :D - vigyorgott Ben
- Jaj nemár! És hogy jutunk Angliából Franciába? A Csalagúton? - legyintettem
- Igen... - erősítette meg Demetre - De van egy ismerősünk Franciaországban, akik szintén vegavámpírok, mint mi. A csajszi ember, a gyerekei és a férje vámpír.
- Szerintem rájöttek... - mondta Adam
- Huh dejó! Nézzétek, ott egy forrás! - mutattam.
- Fürdéééés! :D - tapsolt Zoey
- Dejóóóóóóó!!!!!!!! - örvendezett Adam
- Te nem fürdesz.. - biztatta Ben - bááááár........
- Ne merj rágondolni! - húzta össze szemöldökeit Demetre figyelmeztetően.
- Jójó... - mondta egyszerre Adam és Ben.
- Amúgy meg, Adam, téged lefognak a fiúk.
- Igen Adam >< - nevetett Jason és Demetre.
Leszálltunk az ölükből, s elvonultunk a fák közé öltözni.
- Huh, jó kis túra... - mondtam
- Ja - mondta fáradtan Zo és Bec.
Csobbantunk. Nagyon jó volt a víz. Jó meleg. Hangokat hallottunk a bokrok mögül.
- Lányok, csitt. - mondtam - Ne sikítsatok
Egy rémült lány lépett elő a bokrok mögül, pisztollyal.
- Áh. Azt hittem... mindegy. Helo lányok! Stefani vagyok!
- Helo..őő... Stefani! Mit hittél? Mért van nálad fegyver? Am, én Letta vagyok. Ők pedig a barátnőim, Zoey és Becky.
- Örvendek. Hát... Ti hisztek a..... ömm.... vámpírokban? Én igen! Láttam már egyet! Nagyon gonoszak! Most lehet hogy hülyének néztek....de....
- Stefani! Igen, hiszünk a vámpírokban és nem vagy hülye.... Aaaaa... "pasiaink" vámpírok. - mondta Bec
- Á! - sikoltott fel
- Ne félj! Ők jó vámpírok! Ki támadt rád? Ha egyátalán rádtámadtak. - kérdeztem
- Nem tudom.Valamilyen Rian... Am, fegyveres varázslótanonc vagyok. :D
- Tudsz varázsolni? Én is! - örvendezett Zoey - csatlakoznál hozzánk?
- Persze! - Stefani is levette a ruháit, és csobbant.Adam megjelent a forrás előtt
- Sikítást hallottunk! - ekkor megakadt a szeme Stefanin. Stefaninak is megakadt a szeme Adaman.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - kezdtünk sikítani.. - Adam! menj innen! Sicc!
Adam nem éppenséggel mozdult. Csak tátott szájjal állt, mint aki most lát először lányokat. A fiúk odajöttek, s elvitték onnan Adam-et. Nevetni kezdtünk. Kiszálltunk, s felöltöztünk. Én még tétováztam, mikor a lányok már rég elmentek

+16 XDDDD

Odajött Demetre.

- Az igéretem még ugyan az, Let. - s megcsókolt - Bár lehet, hogy Adamtől nem foglak tudni megvédeni - mosolygott.

- Tudom.. - erre átöleltem, s visszacsókoltam. Nem tudtam abbahagyni. Se én, se Demetre. A ruháink csak repkedtek a bokor mögül. a felsőm Zoey elé esett. Még szerencse hogy nem voltak ott.

- Hát... Asszem várhatunk xDDDDD - nevetett Adam.Rajtam maradt az alsó, és felsőneműm xDDD, Demetren pedig az alsó. Imádom ezt a pasit. Annyira ellenállhatatlan, annyira  kedves... Észre se vettük, de végén a vízbe estünk. Demetre fürkészte az arcomat, nem lett e semmi bajom. De én csak kacagtam, erre elmosolyodott.

+16 XDDDDű

- Demetre! - átkarolt - Nektek van valami... Képességetek? 

- Háát.. Nekem az, hogy egy érintéssel a dolgokról.., és az emberekről megtudok egy, s mást. Így tudtam meg azt is a suliban, hogy belém vagy esve. Na meg azt hogy félsz a pókoktól. - elmosolyodtunk - Riant nem tudtam megfejteni. Annyira rejtélyes.. És az ereje hatalmas. Jason gyors, mint a villám. 1 mp alatt lefut 10 km-t. Ben egy érintéssel bír gyógyítani és sebezni is, de súlyosan. Lelkileg és testileg is egyaránt. És Adam..... háááát.... Akár csajmágnesnek is elmehetne. De ő érzi például, hogy egy vámpír milyen, és azt is, hogy milyen ereje van. Embereknél például azt, hogy beteg-e, vagy hogy éppen milyen az aurája. Gonosz, Jó, szomorú. Érted?

- Igen. - bólogattam

- De Riant még ő se tudja megfejteni. - mesélte

Hirtelen elkapott a félelem, s egy másodperc alatt átváltoztam vámpírrá. Ezek szerint így működik... Saját félelmemből jön belőlem. Talán mikor a barátaim bajban vannak, vagy ilyesmi. Na de mivan? Elmeséltem Demetre-nek.

- Let. Most mi a baj? - kérdezte

- Nem tudom! - hitetlenkedtem és közben ingerült voltam. 

Gyorsan felöltöztem, Dem odahozta a fölsőmet és odarohantunk a többiekhez. Stefani megijedt, de Zoey gyorsan elmagyarázta neki a dolgokat. 

- Mi van? - kérdezte Ben

- Megint érzem... Valami jön. Rian! - ijedtem meg. Mind a 7-en elém álltak. Rian megjelent Becky háta mögött. 

- Bec! - üvöltöttem, arrébb toltam Becky-t, majd nekifeszülten hatalmas erővel Rian-re támadtam. Gyenge volt. 

- Őt láttam! - mutatott Rian-re Stefani

- Let! - segített Demetre

Zoey-ban felébredt újra a bánat. 

- Rian... - s újra könny csordult a szemében

12. fejezet

Demetre szemszöge

Nem.. Semmi kétség, hogy Lettáék bajban vannak..... Rian szagát éreztem a levegőben. Futni kezdtem....
- Demetre! Állj meg! Nem lesz semmi baj! -kiáltott utánam Ben
- De tudom... tudom hogy Rian itt van! GYERÜNK FIÚK! - szóltam hátra.
Megérkeztünk a helyre ahol voltak. Egy tisztáson voltak az erdőben.... Már majdnem ráléptem a területre, de Ben előreszólt.:
- Állj Demetre! Maradjunk itt.
- Mi? Hogy tudnál te itt maradni?
- Nézzétek a lányokat... Becky mi.. mit csinál?
- Piromániás? xDDDD - nevetett Jason
- ja... De tűz ereje van? O.o -tágult ki Adam szeme
- És Letta vámpír! - sziszegtem fel.

Letta és a lányok

- MOST MEGHALSZ RIAN! - üvöltöttem..
- Letta..... Egy kővel és egy nyillal akarsz kivégezni? Hülye vagy? xDDDD - röhögött Rian
- Csakhogy az nem egy közönséges nyíl te idióta! - szólt oda Zoey.
- Ugyan Zo... Hogy beszélsz? :D Szeretlek. te szeretsz? - szólt vissza
Zoey teljesen leblokkolt. Könny csordult meg szemében.A vigasztalhatatlan fájdalom teljes volt benne...
- Nem.. Rian.... - mondta sírott hangon -te nem szeretsz...... És én se téged... Én Jason-t szeretem!
- Azt a nyomorult férget? - hahotázott Rian.
- Mit mondtál? Mit mondtál? - háborodott fel Zo, és rögtön megváltozott a hangja. S nekirontott Rian-nek. Az nyomban fél kézzel arrébb lökte.

Demetre és a fiúk a bokrok közül

Jason már rögtön indult volna..
- Ne Jas! - szólt Ben - várd ki a végét...
- Mi a végét? Hogy szétveri a csajokat? - vágott fel Jason
- Igen.. Közbe kell lépni mielőtt valami szörnyűség fog történni... - mondtam
- Nagyon.... izé.... Mondjuk tényleg. Tennünk kell valamit. Letta is..... - beszélt Adam de közbe kellett szólnom.
- Letta nem vámpír. - gondolkodtam - Ha vámpír lenne.... akkor most a puszta kezével ölné meg Riant. Nem egy vacak varázsíjjal. ÉS érzitek vagy tényleg sz*r orrotok van? Lettának félvámpír szaga van! Félig vámpír. Hála Zoey-nak...
- Ez fura. ilyen még sose volt.... - tágította szemeit Ben
- Félvámpír? érdekes..... - nézett Adam is.

Letta és a lányok

- Te szemét Rian! Miért bántod a barátaimat? Mért nem engem? engem akarsz! SZ*RD LE A TÖBBIEKET CSAK VELEM FOGLALKOZZ!
- Hmm,,, Hát mért ne? Félig vámpír vagy. Amikor akarom, bármikor .... megölhetlek. Ez így.... nem lenne elég izgiiii.... Na de mind1.... Demetre most nincs itt.... aki megvéd... - lazsált
- De igen Rian! Demetre itt van! - a szivemet fogtam - itt benn.
- Jaj de nyálas máááár! Fujjjj - undorodott
Dühös lettem. A nyilat belemártottam a karomba. Rian már támadásra kész volt, de én gyorsabb voltam, s Rian-re célozva belelőttem. Sajnos nem halt meg. DE megbénult.
Ekkor előlépett a fák közül mind a 4 fiú.
- Demetre! - kiáltottam az örömtől. S odarohantam hozzá,
- Letta! .... Visszaváltoztál? O.O - csodálkozott
- Demetre! -mosolyogtam és megálltam előtte. Ő is elkezdett mosolyogni, és átölelt.
- Let! Hiányoztál! Hiába mentem el , csak egy pár órára, nekem éveknek tűnt.
- Azt hogy? -kérdeztem
- Lehet hogy Stephine Meyernek van valami köze hozzájuk?
- Ohh - elpirultam - hát.. te is hiányoztál nekem :D
- Most már TÉNYLEG megígérem, hogy nem lesz semmi bajod.
- Dem... ezt már mondtad.
- Let. Most komolyan megígérem.
- Demetre! Már megígértem! Nézd meg a nyakam, a karom.....
S elszörnyedt a látványon. Rengeteg seb borította mind a két testrészemet. Még nem láttam vámpírt sírni. Na de nem is láthattam, hiszen nem annyira rég óta ismerem Demetre-t. DE megtette. Sírt. Könnyezett.
- Demetre. Nem tudsz megvédeni Rian-től... Bármitől meg, de tőle....NEM..
- De igen! -mondta Ben beszállva.
- Hogy? -kérdezte Becky.
- Ha kiképzi Demetre-t a volturi klán.
- Mih? :D  Nemár! Létezik a volturi? - csodálkoztunk a lányokkal.
- Igen. Csak más, vámpírokkal, de szinte ugyan az a képességük. -mondta Jason-
- Azt hogy? -kérdeztem - Lehet hogy Stephine Meyernek van valami köze hozzájuk?
- Hmm. Meglehet, de ez nem lényeg. - állította Ben.
- De nem mehetünk el! Itt vannak a lányok, védtelenül. - Húzta a száját Demetre.
- Majd én vigyázok rájuk :D - vigyorgott Adam
- Ajj. -nevettem
- Rendben... Hiszen... Adam is felér egy pár vámpírral. -mondta Jason. - Csak Riant vigyük el innen.
- Nem! - kiáltotta Bec - mi is megyünk....
- Szó se lehet róla!! - tiltakozott Ben.
Becky lángolt szó szerint.
- Jó höhetnek.... - huzta a száját.
S elindultunk.....

11. fejezet

- Ahhoz képest, hogy vámpírház, nagyon meleg van. Nem sültök meg? - kérdeztem. A Klán háza az erdő elején lehetett. Egy kavicsos, de rendezett út mellett.
- Nem érzünk meleget. De hideget sem, - válaszolta Jason
-Ja. a lényeg, hogy remélem nagyon jól fogjuk magunkat érezni.
- Az biztos. -  mosolygott Zoey - megidézzük Samara Morgent? >< vagy? ööö. vagy Bloody Maryt??? ><
- Van egy jöbb ötletem.... Vudu baba elise-ről xD - vágtam rá
Nevetni kezdtük. Bennek üzenete jött a telefonjára.
- Menjünk holnap kirándulni :D - javasolta Jason
- VAgy csak mi 3-an Beckyvel. - mondta Zoey
- Mimi? Elbambultam :P - kapott észhez Bec.
- Én nem engedlek el így titeket. - Mondta Ben
- Mért? Ez tök buli lenne! - vágta rá Zoey
- De amíg Rian szabadon mászkál, életveszély! - ráncolta homlokát Jason
- Jas..... - szólította megy Zo, miközben Jason meglepett arccal bámult, hogy milyen nevet kapott. - ne aggódj miattunk!- s odalépett hozzá, és megcsókolta
Jason mint árva kisgyerek, állt, és nézett maga elé. Mint árva kisfiú, aki először lát ajándékot.... Zo megfordult. Még a vállán keresztül rápillantott Jas-re.
- WoW. -mondtam kitágult szemmekkel. - Mehetünk KissPrincess? :D -vigyorogtam
- Ja. - mosolygott Zoey, és kiléptünk az ajtón.......

Szépen, s nyugiban sétáltunk az erdőben... Kiértünk a pusztára... Beszélgetésünk témája a mai nap volt. Micsoda küzdelem! Egészen kifárasztott.... Jó messze voltunk a háztól. Arról beszéltünk még, hogy a neveink milyen érdekesek. Letta Diamond. Becky Little, Zoey Black.....:.... És a fiúk: Adam, Demetre, Jason és Ben Spider, akikről eddig csak azt állították, h véletlen névrokonok.
- Akkor holnap megyünk kirádnulni? -  váltott témát Bec.
- Ja de hova me...... - válaszoltam volna de ekkor Zo megállt, és rebegve nézett maga elé...
- Mi van Zo? -kérdeztem
- Csajok. Vissza kéne mennünk.....
- 5km-t?! - háborodott fel Becky
- Lányok.... Rian....
- Üdv hölgyeim - állt mögénk vigyorogva Rian.
- Ri... Rian! - sirta el majdnem magát Zoey. Ekkor rájöttem mért. Ahogy nézett rá! Bántotta... és megtudta milyen ember... azaz vámpír valójában....
- Helo Zoey. Mizu csajok?
- TŰNJ EL RIAN! - kiáltottam
- Ejnye... - rázta a fejét mosolyogva - Még mindig pikkelsz rám?
- Hááát. Igen. Először is azért, mert bántottad Zoeyt, másodszor hogy majdnem kinyirtál, harmadszor pedig nem, mert én nyírtam ki a haverodat :D Amugy haggy minket békén!
Ökölbe szorította barátja miatt a kezét.
- Letta.. Letta... Tudod, sose tudlak megölni?
- Mért akarod megölni? - kérdezte Bec
- Este a kórházban megölted a haveromat. Tudod..  élet, életet követel. Csak azt nem értem honnan ez a hatalmas erő.....
- Elmondjam? Szerintem azért... mert én tudok szeretni, és nem engedem h bántsák a barátaimat! És... ööö... Hányszor is haraptál meg? Egy csomószor! Szerintem azért juttattál belém egy kis mérget..... És a fájdalom.... Eddzett lettem, és már eggyátalán nem fáj, ha megharapsz!
Csodálkozva nézett, majd így szólt.
- Letta, látod ezért kell még emberként téged megölni! Mert akkora erő van benned még így is,,,, hogyha egyszer rendes vámpír leszel, simán megölsz.
- ÉS? annak én nagyhon örülnék x) - válaszoltam
- EZT NEM ENGEDHETEM! - s közelebb lépett hozzám... BEc és Zo elém álltak védelem céljából. Becky próbálta fenntartani, Zoey pedig fekete mágiát használt, ami nem nagyon hatott. De Rian annyira erős volt hogy egy bökéssel mindkettőt egy 2 méterrel arrébb repítette. Ekkor éreztem magamban valami lüktetést. Hatalmas erő lett újjá rajtam. Éreztem és tudtam, hogy meg kell védenem a barátnőimet. Riant most nagyobb erővel, mint a kórházban ellöktem, és mintha feléledt volna bennem a vámpír.
Zo és Bec csak ámultak.Becky a szemeit dörzsölte, Zoey meg nem értette hogy ez hogyan lehetséges....
- Let.... a szemed..... és az arcod! - hihetetlenkedtek.  Ezek szerint igen. Vámpír lettem újra. Riannal ádáz csatába kezdtünk....

Eközben a klán házában.

- Kitől kaptál üzenetet Ben? Elmondanád végre? - kérdezte Jason
- Ja! Demetre-től. Azt írta még ma hazajön!
- Az cool. De hol vannak a lányok? - kérdezte Adam, a fiúk másik barátja.
- Nem tom. De már.......... -ekkor betoppant Demetre
- Cső fiúk! .... - körülnézett - Hol van Let? És a lányok?
- elmentek sétálni.... - hátrált Ben...
- Mi? Mikor? és Mért engedtétek el őket?
- Hááát. Egy órája. - húzta a száját Jason. - Azonnal  utánuk kell mennünk!

Lettáéknál

Viszont egyedül nem fogok Rian Spider-rel elbánni. Nem vagyok elég erős.
- Zo! Segíts!!!!!!!! - szóltam oda nek.
Zoey arcán láttam a tehetetlenséget. De azért furdalt valamit megmentésemre. Majd eszébe ötlött valami, és odaszólt Bec-nek
- Bec! Hozd ide nekem azt a 3 nagy követ! - mutatott a pusztán lévő három egymás mellett fekvő kövekre.
Becky arcán pedig, az idegesség és az izgatottság.. Ekkor észrevettük, hogy Bec a 3 követ felemelve, eggyé olvasztja, de úgy, hogy nyoma nem maradt az égetésnek. Rian is, Én is leálltunk. Nem értettük, hogy ezt hogy csinálja. majd így szóltam fejemet megbillentve:

- Szóval... Mindannyiunknak van képessége. Nekem, Zoeynak, Beckynek ... de vajon Katynek és Anne-nek is?
- Ki tudja! - mondta Zo . De szerintem Anne-nek valami víz lehet az ereje....
- Hogy érted? - ráncolta homlokát Bec...
- Hát. valamelyik nap voltam náluk és.... kiömlött a pohárból a  víz..... Vagyis még csak esett le.  Majd Anne odarántotta a fejét, és a kezével irányítva visszatette a pohárba. Majd gyorsan rám nézett, én meg semmit sem látva olvastam azt a hülye természetvédelmi ujságot.
Rian elmolyodott képet vágott, majd komolyan így szólt:
- ez durva,,,, - kezdte majd vigyorogva folytatta - szóval eddig 4 ellenségem van...? Egy félvámpír, egy varázsló egy piromániás és egy H2O csajszi,? xD na ne röhögtessetek már

- Barom -.-......... - mondta Zoey. - De igen. Így is lehet mondani.
S Becky akaratára tűzet lövellt Rian-re. Nehezen, de kivédte a nyomorult. Rian Bec-hez közeledett. Megijedtem és eltereltem a figyelmét...
- TE ENGEM AKARSZ, NEM ŐT!...- majd irányt változtatott felém... HArcoltunk. Felugrottam, és fejét belevertem egy kőbe. Hát nem repedt szét
Zoey folytatta előbbi tevékenységét. Bec fadarabokat gyűjtögetett, és odavitte Zoey-nak. Beckyvel felmelegíttette a követ, és Zo mágiával elhajlította. Mint az íjat. Ja! Szóval íjat csinálnak! Majd tenyerét elvarázsolva kitépte az egyik hajszálát, húrnak. Eközben Bec a fadarabokból és kis kövekből, nyilakat csinált, vagy 20-at. Bámulatos ahogy együtt dolgoztak. Zo varázslatokat mondott a kész tárgyakra, és így szólt
- Let! Ezeket használd!
- Nem is tudok íjazni!
- De tudsz! A véredben van - mosolygott, s én rászögeztem a nyilat Rian-re.

10. fejezet

Összeestem
- Huh, kitartott! Hála istennek - mondta Zoey
- Miről van szó? - lérdeztem kapkodva a levegőt.
- Hát. Látszott Demetre-n h nem nagyon akarja, hogy vámpír legyél. Ezért rádmondtam egy gyorsító és egy ideiglenes varázsigát. Jó mi? xD
- Miiiii? - kérdeztem
- Ideiglenesen vagy vámpír. Nem tom hogy, de most visszaváltozol...... emberré....
ekkor erős fájdalom ért. Hihetetlen hogy csak eddig voltam vámpír. De Rian megölhet. S éreztem a bennem lévő dobogást. A szivem volt. Szememből kijött a fájdalom, fogam se fájt már. testem ujra normális lett, s elkezdtem lélegezni. Odakúsztam Demetre-hez. Jobban volt
- Let! Ezt hogy csináltad?
- Igen... hogy? - ismételték a többiek.
- Mégis mit? -csodálkoztam
- Ellökted Riant úgy, hogy helyén megrepedt a fal. - Mondta Zo
- Nem tudom. Féltettem Demetre-t
- Letta megíértem neked azt, hogy sose lesz semmi bajod. S én megszegtem a szavamat.
- Dem... - vágtam közbe
- Letta! Te több vért vesztettél mint bárki. Téged többször bántott vámpír, mint akárkit. Hányszor kínzott téged Rian? És én? Majdnem megöltelek.
- Demetre. Hányszor is mentettél meg? SOKSZOR!
- De .... Hányszor kerültél bajba? Miattam? Ha nem lennél a barátnőm, nem lennél folyton sebesült.
- Demetre. Ne legyél Edward a New Moon-ból! Amúgy meg Rian úgyis megölt volna.
- Nem vagyok Edward. Én nem fogok itt hazudozni neked össze vissza. Amúgy nem ölt volna meg, ha nem vagy az erdőben.
- Demetre. Egyszer csak kinyírt volna.
- LETTA! FELEJTS EL!
- Dem. Hogyan felejthetném el azt akit először szerettem ugy, mint téged. És nem érdekel hogy nem mentesz meg. Eddig, amikor csak tudtad, megtetted, és ez bizalmat táplál belém.
- Jó... rendben. De adj időt, hogy elmenjek egy képzett ismerősömhöz, hogy kibírjam a szomjamat.
- Addig bármi lehet velem. egyedül is megbirkózol!
- Let. Szünet vaN! Ezért fogsz  Te, Becky, Zoey a klán házában. Aludni Ben-nel és Jason-nel. Mondjuk mi nem alszunk, de jó lesz ><
- Oké Demetre. Vigyázz nagyon magadra! - odalépett hozzám, átölelt s a fülembe súgta:
- te jobban! - s elment
- Nos csajok, menjünk haza - szólt Ben
Összepakoltam a cuccomat, hagytam egy hamisított orvosi leletet Zo álltal, elmentünk Becky-ért, és indultunk a klán házába

9. fejezet

- Igen! Nem fogod megölni Lettát! - kiáltotta zo
S egy varázslattal meggyógyított engem.
- rian! Most meghalsz!
közben Demetre-t méregettem, mi van vele.
- Demetre! Ébredj!
- let! - sóhajtotta - a vámpírok nem alszanak!
- Ne viccelődj! - szóltam rá
- Szólj Jason-nek és Bennek
- Oké! - igyekeztem. Felhívtam Jason-t. Elmondtam neki mi van, de azt kiemeltem, hogy Zoey is veszélyben van. Ahogy letettem a telefont, 5 mp-re rá ott termett mind két fiú. Rian nagyon erős volt.  Ádáz csata alakult ki közöttük. A szoba csak remegett. Közben Demetre-t ápoltam.  Odaközelített hozzánk Rian. engem akart.
- Let! Üvöltötte Demetre!
Hátranéztem. Az élet..... mintha lelassult volna... Rian közelített. Rám fájt éles foga. Felálltam. Meg kell mentenem Demetre-t. Majd teljes erőmből ellöktem Riant. Ekkor megdobbant bennem valami. Mindenki csodálkozva nézett rám. Hogy voltam én erre  képes? Mint egyszerű halandó. Ellöktem egy nálam vagy 6-szor erősebb vámpírt. Akkor halkan dem hozzámszólt.
- Let! Meg tudsz minket menteni riantől! - szünetet hagyott és az ablakra nézett. ahogy jason, és BEn is. Az a 3 ismeretlen fiúvámpír jött be az ablakon  akik a klánba tartoznak.
- De hogyan? Demetre! Ember vagyoK!
- Nem sokáig.... Most bocsáss meg - s hunyorgott szemmel ráharapott a kezemre. Vámpírrá akart változtatni. Ezt nem hiszem el!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - sikítottam. Zoey odakapta a fejét, és motyogott valamit. Jason is, Ben is próbálta fenntartani a 4 vámpírt. A méreg iszonyú volt. Átjárta testemet másodpercek alatt. Éreztem a bennem lévő hatalmas erőt. Majd a fájdalom a szemembe is benyilalt.
- Gyerünk Letta tarts ki! Már nem sok - mondta Dem
Remélem is. Éreztem ahogy a szívem megszűnik dobogni. Éreztem a bőröm merevedését. Szörnyű volt. Aztán a fogaim kezdtek rettenetesenh fájni. Akkor a testen megfeszült, s megától felült. Azt hiszem vége van. Ez nagyon gyors volt. érdekes. Akkor éreztem a szomjúságot. Felálltam.
- Rian! - szóltam rá
- Letta! Öld meg! - mondta zoey.
- Zo! Menj hátrébb! - kérte jason.
- Fejemet demetre-re fordítottam. A düh élt bennem. Egytized másodperc alatt álltam rian elé. Az ablak előtt áltt. Mérgemben kilöktem az ablakon. Ő persze meglepődött, majd ahogy földet ért, talpra állt.
- Fiúk! Gyertek! - hívta a 3 vámpírt.
- Mivan rian? Félsz? - kiálltottam le. S mikor az utolsó vámpír ment le, fejét a falhoz ütöttem. S ő, darabokban esett le.  Rianen már látszott a félelem, s most mér 2 társával, elrohant.

8. fejezet

Itt ülök. letta ágyánál. Nem ébred fel. Istenem! Ha elveszítem? Mi lesz velem?
- Mr. Spider!
- tessék?
- Miss Diamond Nagyon rossz állapotban van. De mi mindent megteszünk!
- rendben. Köszönöm.

LETTA

Fekszem. Hol vagyok? Miért nem tudok beszélni? Ah. Már értem. Egy kórházban.
- Letta kérlek ébredj!
Ez Demetre hangja! Demetre! Ébren vagyok! Ez a cső a nyakamban! Megakadályozza, hogy  megmukkanjak. Nehezen, de kinyitottam a szememet. A szobám korom fekete volt. Egy ágyas. ÉS ott ült demetre
- Letta! Istenem! De jó hogy élsz!
MEg akarom ölelni! hülye kütyük! Akkor is megölelem Demetre.t!
- Let! Ne ülj fel! Mit csinálsz? .......... ne tépd le!
Átöleltem Demetre erős testét.
- Demetre.- mondtam halkan belekapaszkodva, a fülébe. - Vigyél el innen!
- Letta! Feküdj vissza! em akarom, hogy más bajod is legyen!
- Vigyél el innen!
- Majd holnap visszajövök érted! - visszafektetett és felállt. az ajtó felé ment. könnyek gördültek ki a szememből. Dem. Ne menj el!
- Demetre!
Hátrafordult
- Mond!
- Érzem, hogy valami szörnyűség fog történni velem! maradj a közelben!
Demetre sóhajtott.
- A gyógyszer beszél belőled. De rendeben! itt leszek! Légy jó!
Dem kilépett az épüetből. Érzem a rossz akaratot. Nem tudom mi ez. De valami nagyon rossz.

Este 11:58 perc van. Alig van ápolónő. És ha van is, akkor mint lent van, a földszinten. A szoba sötét volt. Barátságtalan. Nagyon félelmetes hely. És nagyon hideg lett.
- Szijjja Letta. - megijedtem. Rian az!
- Látom ide juttattalak. Hmm. Kár......... Eredeti tervem a  sírod volt, nem a betegágy....
- Mit akarsz? Mért nem öltél meg?
- átkozott legyen a kis nyomorult Zoey! Rádolvasott valami varázsigét, amitől a véred, nem volt ínyemrevaló. Hogy hogy elvarázsolt? Mielőtt őt bántottam, egy varázslót intéztem el. Lehet hogy beleszállt egy kis mágikus vér xD
- Zoey!
- Haggyd! Utánad ő jön! De most fejezzük be. Amit elkezdtünk.
- Demetre tudni fogja, és elintéz.
- Hmm.... vagy nem
- vagy de! - állt mögé demetre
- Demetre! te mindig itt vagy?
- Igen. biztos, ami biztos.
- demetre! Nem hagysz már békén kajolni? MEGHALSZ! - üvöltötte Rian.
Demetre-t a falhoz lökte, aaki kicsit ottmaradt.
- Demetre! Ébredj! - kérleltem! és odarohantam hozzá - Demetre!
Akkor Rian lépett elém. Egy másodperc múlva berohant Zoey a szobába, s elém állt.
- Te szemétláda! Igaza volt Lettának!
- Zoey? - csodálkozott Rian.

7. fejezet

Én és becky ültünk a téren. Bec csak Benről tudott mesélni. Végre lement a nap. Épp (szerintem nem véletlen) arra járt Demetre bennel. Ben átölelte Bec-et. Dem szégyellte magát a tegnapi miatt.
- gyere már ide! -mondtam, és átöleltem.
- megyünk Bec?
- Megyünk Ben!
Becky és Ben elment sétálni. Demetre meg nyugodt volt, de egyben ideges is.
- Letta én annyira sajnálom! Hogy lehettem ilyen idióta?
- nem voltál idióta. Mert kibírtad, és nem öltél meg. Demetre. Szeretlek. És tudom, hogy ilyenek lesznek.
- Oké Let............. most akkor nem kérlek semmire.
És megcsókolt. Én nem akartam abbahagyni, mégis eltolt magától.
- Let...........
- Tudom, Bocsi.
Aznap este nem tudtam aludni. Forgolódtam az ágyamban. Katy már aludt, úgy döntöttem, kimegyek sétálni. Viszont azt tudtam, vagyishát éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Se biztonságban. Felvettem a kabátomat, s kimentem. Most a szokottnál is hidegebb volt. A tél dere lehetett. Balról fújt a szél. A lámpa villogott. Aztán megláttam egy sötét alakot. Rian volt az.
- te mit keresel itt? Mondtam, hogy haggy békén! Nem érdekelsz!
- te sem letta! De a véred igen....
Felkapott, s kivitt az erdőbe. Oda, ahol szerintem, ember még sose járt. Meghát... állat se. CSak ez az állat. Aki engem visz.
- ez egy középkori temető. Hm............ még nem tárták fel, mint láthatod. Itt még a te Demetre-d se járt.
- Szóval........ Demetre nem tud.... az ellen tenni hogy megölj...
- Nem
Szédülni kezdtem. Ahh. Itt a vég. Mostmár. Ténylegesen. Ténylegesen meg fogok halni. Nincs itt Dem, hogy megmentsen. Ekkor odalépett hozzám Rian. Hajamat hátratette. Én rémülten álltam, és könnyeztem. És csak ivott.
- Demetre - suttogtam szenvedve. Gyengültem. Egyszer csak, nemtom mi folytán, abbahagyta.
- Még nincs vége! - s elrohant
De mért ment el? Mi volt az oka? Mért nem ölt meg? Most itt hagyott szenvedni kínok között, és meghali. Gondolom, majd halálomkor.... visszajön..........................

DEMETRE RÖVID KIS SZEMSZÖGÉBŐL

Letta szagát követtem. Olyan helyre ment, ahol még nem jártam. Kemény volt. És erős szag Let-ével keverve. Rian! Biztos ő volt! Megbánja! De nagyon! Istenem, remélem nincs semmi baja Lettának! Megálltam. Ez mi akar lenni? Egy.............. temető? O.o................. Vér szagát érzem. követtem, és kivettem, hogy ez nem másé, mint az én egyetlen LEttámé. Csak rohantam...
- LET! LET MERRE VAGY? - s láttam.... ott hevert a földön, nyakából a vér ömlött. Megígértem neki.... hogy nem lesz semmi baja!
- Let ébredj! - Ruhámból egy darabot téptem. Próbáltam elállítani a vérzést.............. Az a szemét Rian! Tudta hogy itt még nem voltam!!!!!!! Ezért választotta ezt a helyet. Dögöljön meg!
- Most letta. Mit csináljak veled? Még nem halhatsz meg! Sőt! Soha se halhatsz meg! De ha vámpírrá teszlek, akkor sem! Az is már a halál! Beviszlek a kórházba.. Szívemből sose tennék ilyet. nyakán kicsit a körmömmel megnagyobbítottam a sebet, hogy ne látszon a harapás. Bevittem a sebészetire, hála istennek nem kérdezősködtek.
- Doktor úr! Gyógyítható? - kérdeztem aggódva
- Hát, fiatal úr, nem tudom. Sok vért vesztett. De lehet..... hogy elveszítjük
Mi?