16. fejezet 1/2 Letta bosszúja

Odarohant Adam, Stefani, Jason, Becky és Ben. Elszörnyedtek Zoey holttestén. Bec  egy helyben állt, és állt. Nem tudott hozzászólni az eseményhez. Majd Demetre felállt, odavezette Becky-t hozzám, ő lerogyott s vállamon sírt. Úgy sajnáltam. De én se bírtam ki sokáig a nagy kislányt, és könnyezni kezdtem. Jason beleütött a kőbe, ahol Zo a vacsorát ette. Ketté is repedt. Jason szenvedett, láttam rajta ahogy a kőbe vert, és ahogy fát tördelte porrá. Ha ember lenne, a fájdalomban üvöltene, mint a lajhár, a fáról.

-Jól vagy tesó?

- Igen – mondta Demetre-nek a választ. Becky kezdett megnyugodni. Jason odajött Zoey-hoz, kezébe vette szép arcát,s egy ideig bámulta. Majd így szólt hozzám:

- Letta. Csak TE ölheted meg Rian-t. Neked van akkora erőd, hiába vagy csak félvámpír. Felérsz te így is 3 vámpírral. És mivel most Rian talán erősebb lett, sőt biztos, hogy erősebb lett Zoey vérétől, így neked is innod kell.

- Mi? – kérdeztem – mért kéne innom?

- Nem lehet, hogy, ömm... ahogy Jason mondta, Rian erősebb lett Zoey vérétől? - kérdezte Adam. Aztán elmeséltem nekik is az álmomat, és igen meglepődtek.

- Szóval akkor jól tippeltem - mondta büszkén Adam

- Bárcsak a lottóban is ilyen jól tippelnél - szivatta Ben

- Figyeljetek... Mi 7-en vagyunk. Rian szerintem gyilkolni is tud az "álom csapdáival". Úgyhogy, valahogy védekeznünk kéne.

- Ezért kell innod Zo véréből, hogy kinyírd Rian-t és ilyen nem lesz - állapította meg Demetre

- De Dem! - toltakoztam

- Igaza van Jason-nek Let! - fogta meg a kezem - Rian nagyon, de nagyon erős. Csak TE tudod legyőzni.

- Nem! - ráztam a fejem - Csak mi! Anne is kell, meg Katy. Anne ereje a víz. Mármint ahogy Zoey mondta. Katy meg.. hát nem is tudom. Adam? Valami?

- Nem tom, de van ereje. Valami.. érdekes mert folyton furdálja az oldalamat. Valami szikrázik benne. Meg..... olyan.... hát ez hülyén hangzik, de olyan sámán ereje van.

- Hát... léteznek sámánok. -mondta Jason

- Akkor Sámán. - állapította meg Becky

- Jason. Elmennél értük? - kérdeztem

- Igen... -  bár láttam semmi kedve hozzá. De mégis megteszi.

- Mesélje el nekik mindent! Ne feledd Anne a vízhez ért, Katy pedig sámán. - mondtam, majd bólintott és elfutott.

- És most Letta, igyál! - biztatott Demetre

- De hogy? Nem értek hozzá! 

- Aki vámpír, még akkor is ha fél vámpír, ért :D
Oké... hát akkor rajta xD Annyira készletett, hogy oda harapjak, ahol Rian elkezdte. De nem tudom miért.... És oda is haraptam.... A vér (khm.. a piros h2o xDDDD) csábított. De muszáj volt leállnom... Felálltam, s sóhajtottam egyet. A szám szélén lecsurgott az anyag.
- Fuj xDDDDDDD Letta.... muszáj? T.T - nevetett Becky, s a vére szaga megsimogatta az orromat. Meg akarom ölni! Meg akarom ölni!!!!!!!!!!!!! DE NEM SZABAD!!
- BEcky... ne! Nem akarom! - kiáltottam, s hátrálva elrohantam..Ráadásul Rian mérge is kínzott...Demetre szaladt utánam.

15. fejezet Letta bosszúja

- Letta! Ébredj, suli van! - Ez  Katy hangja. hogy került ide? Alig bírtam kinyitni a szemem. Meleg van. Valószínűleg Demetre hazavitt. De hogy hogy suli van?
- Katy! Hogy kerülök ide? Demetre hozott haza? Hol van Zoey? És ő?
- Ammm. Eddig is itthon voltál. És... otthon vannak. Vagy már a suliban - magyarázta értetlenül - De Let. Jól vagy?
- Persze persze - hazudtam, de felöltöztem, mert ha suli van, akkor biztosan suli van. Mikor beértünk, ott állt Demetre, a nap az arcába sütött, teljes pompában, mint egy igazi királyfi. Olvadoztam... valaki kaparjon fel!!! Némán köszöntem neki. De értetlenül nézett. Ez furcsa. De még csak... észre se vette hogy bejövök, csak amikor már 2 perce az ajtóban álltam őt bámulva. Észbe kapva, ledobtam a tatyómat a székre. Demetre odajött hozzám.
- Letta. Helo. Ammm jól érzed magad? -kérdezte furcsán
- Hogy érted? - bámultam
- Hát. Nem szokás tőled, hogy órákig állsz az ajtóban. Főleg engem bámlulva - ekkora idiótát xDD Egy lány, aki bele van esve, És még tudja is ráadásul. Ilyen baromságokat kérdez. De úristen! Minden csak álom volt? Nem valóság? Nincs vámpír.... Jesszus... Amíg nem figyelt, a körzőt beleszúrtam az ujjamba. Feljajdultam
- Aú!
- Mi az? - nézett meglepetten. Nyomtam az ujjamból a vért. De szeme se rebbent - Áucs. Igen. Ez fájhatott. Na szia - s tovább állt.
Leültem a padba. Értetlenkedve ültem, és olvastam a törit. Majd belépett az ajtón Zoey.
- ZO!!!!!! - rohantam hozzá. Istenem hát mégis életben van?
- Szia Letta.. Ennyire örülsz nekem? - mosolygott
- El se tudod képzelni mennyire örülök! Hát élsz?
- Mért meghaltam? xDDD - nevetett - hisz itt állok.
- Igen.. CSak vicceltem - ismét hazudtam. Mi történik? Becsöngettek, s úgy teltek az órák, mint mindig, a normális életemben. Mármint amikor az volt. Ugyanolyan uncsi. Matekon vártam hogy mondja Zoey a következőt hogy: Már csak tíz perc, s én mindig kijavítom tízre. Nem volt izgatott, nem akart mesélni. Néztem Demetre-t de észre se vett. Olyan bosszantó volt.
A nap végén, egyedül mentem haza. Katy-nek még zongorája volt. Üres volt minden. De ha mindent csak álmodtam, akkor Rian vajon mért nem volt suliba? És ha mindent csak álmodtam, akkor Becky mért beszélt folyton a tűzről? Valami nem stimmel. Az őszi fuvallat a hajamba kapott. A szememet is dörzsöltem, mert belekerült egy kis homok. Mikor már normálisan láttam akkor.... megállt előttem Rian...
- Te.. - hátráltam. De nem tudtam vámpírrá változni sem. Ez mégfurcsább.
- Helo Letta - vigyorgott - Milyen érzés?
- Rian? Mi milyen érzés? Mi folyik itt?
- Letta Diamond. Beleestél kicsiny csapdámba.
- He? MIVAN?? - háborodtam fel, s beleharapott a nyakamba..................

- Letta! Letta drágám! - Ez Demetre hangja! - Letta édes, ébredj!
- Demetre? Demetre! - öleltem át boldogan - istenem.
Úgy öleltem ahogy csak tudtam, olyan boldog voltam. De megláttam a földön heverő Zoey-t. Szenvedés öntött el, és keservesen sírni kezdtem.
- Rian volt! - bömböltem szinte érthetetlenül - Ő volt az! Ő ölte meg! De megbánja érted Demetre? Ki fogom nyírni! - s szorosabban öleltem.
- Tudom Let. És meg is fizet érte. Elhiszem. Mert mindannyian öljük meg
- Mi történt velem?
- Szerintem... egyszerűen elaludtál.
- Demetre! Álmodtam! Álmodtam arról, hogy normálisak vagyunk. És Zoey élt, és nem jártunk. Meg azt mondta Rian, hogy ez csapda!
- Csapda? Arra célzol hogy.... - kérdezte Demetre, és ekkor lassan eltoltam magam tőle. Felnyitottam a szememet. És lassan mondtam ki azt a szót, amitől biztos retteghetek, és segít vagy hátráltat abban hogy kinyírjam Rian-t, aki kiontotta barátnőm életét.
- Erősebb lett - fejeztem be a mondatát, s félelmemben ismét megöleltem Demetre-t. - Vagyis, lehet, hogy amikor megölte Zoey-t, a varázsereje átáramolhatott belé. egy kicsit.
- Ezért keressük meg a Volturi-t. - folytatta Demetre
- Ezért is. - mondtam
- Ezért is? - kérdezte Demetre
- De! Csak ez már 2 dolog. Nem tudom, mennyire számíthatunk a Volturi-ra. És remélem hogy a kiképzésben mindenki részt vehet.
- Én is. - és újra ránéztem Zoey-ra

14. fejezet

- Tűnj el te állat! - üvöltöttem
- Nyugszik a fél vámpír - vigyorgott, de rémült volt a képe - A piromániás barát nődet pedig nyugtasd le, mert naon mocorg..
- Mocorogjon. - mondtam -  legalább megdöglesz. :D
- Ha-ha - mosolygott - marha vicces
- Tudoooom! - tártam szét karjaimat nevetve - Mehetnék komikusnak xD
- Na mindegy. De most térjünk a tárgyra. Amiért jöttem - nézett rá Zoey-ra. Zo a szívéhez kapott, Jason-ben pedig fellángolt a düh.
- Légyszi bocsássatok meg nekem. - mondta, de valami nagyon furdalja az oldalamat ezzel kapcsolatban
- Igen! - vágta rá Zoey, erre óvatosan beleütöttem. - vagyis... ööö.....
- NEM! - mondtam hangsúlyozva - Te szemét, Zoey-t nem csalod el!
- Azt te csak..... Nem hát - vitte el a szót Rian, s dühömben nekirepültem. Jé! Tudok repülni? Demetre a segítségemre jött, de ő is meglepődött. Lefogta, a büszkeség volt bennem, hogy végre valahára kinyírhatom... De akkor Zoey kiáltott.
- NE! - s odafutott Rian-hez, és átölelte - ha őt..., engem is!
Jason nagyon csalódott lett.
- De Zoey! Nem látod hogy csak becsap? - kérdezte Becky
- Becky! Most csalódtam benned. Féltékeny vagy, vagy mi?
- Mi? Ééén? Arra? Ne már! Nekem ott van Ben - nézett Ben-re mosolyogva
- Zo! Lépj hátrébb! - mondta Demetre
- NEM! - kiáltotta. Stefani, látván a szoros helyzetet, kényszerítő varázslatot kezdett mondani Zoey-ra. Adam biztatta. Egyszer csak Zoey megmozdult, s ellépett onnan. Jason megfogta, Zoey pedig tehetetlenül vergődött és sírt.
- Rian! Neeee! - Zo rám nézett és mondott valamit, amitől teljesen lebénultam és átváltoztam emberré. Stefani elkapott.
- Zoey! - mondtam a fájdalomtól küszködve. Jason, Ben, Adam és Demetre üldözőbe vették Rian-t. Jason majdnem elkapta, de hiába, Rian egy cseppet belehúzott
- Zoey... normális vagy? Vagy jobban mondva : HÜLYE VAGY? - háborodtam fel
- Mi? - mérgelődött
- Igen Zoey. Rian-nek csak a véredre fáj a foga. - mondta Bec
- Nincs igazatok! - fakadt sírva Zo, s lefeküdt aludni. Mi is lefeküdtünk

Zoey szemszöge
Hihetetlen, hogy nem hisznek nekem. Megjöttek a fiúk is. Már Jason se néz rám. DE nincs igazuk!
- Megyek, elvégzem a dolgom. - mondtam, de nem is kell, csak sétálni megyek. Olyan elszomorító, hogy a saját barátaim megölnék azt, akit szeretek. Én mért nem akarom kinyírni Demetre-t? Vagy Ben-t? Hangokat hallottam. Rian jelent meg előttem.
- Rian! -mondtam boldogan, s átöleltem.
- Zoey. Jössz velem egy vacsorára? :D Pár méterrel arrébb, egy kis famentes dombon, egy kőre terítettem. Így romantikus.
- Persze hogy megyek! - mondtam
- De előbb. Le kéne bénítanod a fiúkat is. Lettával már megtetted. Így kettesben lehetünk.
Engedelmeskedtem neki, és olyan bűbájt mondtam a fiúkra, amitől 2 órára lelassultak, és elvesztették az erejüket.
- Az erőm! - mondta Demetre
- Az enyém is! Eltűnt! - mondta egyszerre Jason, Adam, és Ben.
- Fiúk, mi a baj? - kérdezte Letta
- Nem érzem az erőmet. Eltűnt. S a fiúk se.
- Dem - aggódott érte Let.
Elindultunk Rian-nel. Kézen fogva. A holdfény édesen világított ránk. Megérkeztünk úti célunkhoz. Romantikus vacsora várt rám. Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő.
- Én..elhiszem hogy megjavultál.
- Még jó hogy :D - vigyorgott
Befejeztük a vacsit.Vagyis csak én.
- Isteni volt.. :)
- Te pedig istennő vagy, Zoey. - mosolygott rám Rian, s megcsókolt. Egymásba akadtunk. Ez volt életem legszebb pillanata. Ajka végigjárta a nyakamat, majd egy helyen megállt. Éreztem ahogy a fogai a bőrömhöz érnek. És...
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ


Letta szemszöge
Belém ütött a félelem.
- Zoey! Hol van Zoey? - kérdeztem újra, és újra. Átváltoztam
- Jesszus, valami baj lehet! - aggódott Jason
- I..igen. - idegeskedtem - biztos Rian megkérte, hogy vegye el az erőtöket.
- De már tér vissza - mondta Adam
- De biztos azért csinálta, hogy ne tudjátok elkapni Zoey-t! - mondta Bec
- Stefani! Meg tudod gyorsítani azt, hogy a fiúk visszakapják az erejüket?
- Asszem igen - húzta száját Stef
Válaszára elrohanta és üvöltöttem
- Zoey! Zoey merre vagy? - futottam a fák között, majd egy kis domra értem, ahol nem volt fa, és egy nagy kövön volt megterítve. A földön vért folyni láttam. Megláttam Zo-t és odarohantam hozzá. Viszont a vér, csikarta a torkomat.... De nem érdekelt
- ZOEY! ISTENEM ÉBREDJ! ZO! Istenem mért nem hallgattál ránk? - megmértem a pulzusát, de nem volt neki. Azt hittem csak hallucinálok, úgyhogy, megmértem újra, s újra...... De hiába való. A világ minden fájdalma belém szállt.
Zoey.....- könny csordult ki szememből. Remegtem mint a nyárfa levél. Moccanni sem bírtam... Majd mikor erőt vettem, a holdra pillantottam... ÉS torka szakadtamból üvöltöttem
- TE SZEMÉT! MEG FOGOM BOSSZULNI ZOEY HALÁLÁT! MEGÖLLEK RIAN!.......... bármi áron.

13. fejezet

Az erdőben mentünk. Gyalog.
- Már egy teljes napja megyünk.... AJJ! - nyavajgott Zoey.
- Igen, de örülj, hogy hoztunk kaját, különben éhenhalnál >< - vigyorgott Jason
- Wi..-.-.... - mondta unott hangon, s én rávigyorogtam Demetre ölében.... Na meg Becky is Ben ölében...
- Engem mért nem veszel fel Jason? - kérdezte fennhangon Zo.
- Hát nem kérted..! - válaszolta..
- Na akkor most kérlek! - azon pillanatban Jason felkapta barátnőnket az ölébe.
- Amúgy a Volturi hol él? - kérdeztem
- Montenegróban :D - vigyorgott Ben
- Jaj nemár! És hogy jutunk Angliából Franciába? A Csalagúton? - legyintettem
- Igen... - erősítette meg Demetre - De van egy ismerősünk Franciaországban, akik szintén vegavámpírok, mint mi. A csajszi ember, a gyerekei és a férje vámpír.
- Szerintem rájöttek... - mondta Adam
- Huh dejó! Nézzétek, ott egy forrás! - mutattam.
- Fürdéééés! :D - tapsolt Zoey
- Dejóóóóóóó!!!!!!!! - örvendezett Adam
- Te nem fürdesz.. - biztatta Ben - bááááár........
- Ne merj rágondolni! - húzta össze szemöldökeit Demetre figyelmeztetően.
- Jójó... - mondta egyszerre Adam és Ben.
- Amúgy meg, Adam, téged lefognak a fiúk.
- Igen Adam >< - nevetett Jason és Demetre.
Leszálltunk az ölükből, s elvonultunk a fák közé öltözni.
- Huh, jó kis túra... - mondtam
- Ja - mondta fáradtan Zo és Bec.
Csobbantunk. Nagyon jó volt a víz. Jó meleg. Hangokat hallottunk a bokrok mögül.
- Lányok, csitt. - mondtam - Ne sikítsatok
Egy rémült lány lépett elő a bokrok mögül, pisztollyal.
- Áh. Azt hittem... mindegy. Helo lányok! Stefani vagyok!
- Helo..őő... Stefani! Mit hittél? Mért van nálad fegyver? Am, én Letta vagyok. Ők pedig a barátnőim, Zoey és Becky.
- Örvendek. Hát... Ti hisztek a..... ömm.... vámpírokban? Én igen! Láttam már egyet! Nagyon gonoszak! Most lehet hogy hülyének néztek....de....
- Stefani! Igen, hiszünk a vámpírokban és nem vagy hülye.... Aaaaa... "pasiaink" vámpírok. - mondta Bec
- Á! - sikoltott fel
- Ne félj! Ők jó vámpírok! Ki támadt rád? Ha egyátalán rádtámadtak. - kérdeztem
- Nem tudom.Valamilyen Rian... Am, fegyveres varázslótanonc vagyok. :D
- Tudsz varázsolni? Én is! - örvendezett Zoey - csatlakoznál hozzánk?
- Persze! - Stefani is levette a ruháit, és csobbant.Adam megjelent a forrás előtt
- Sikítást hallottunk! - ekkor megakadt a szeme Stefanin. Stefaninak is megakadt a szeme Adaman.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - kezdtünk sikítani.. - Adam! menj innen! Sicc!
Adam nem éppenséggel mozdult. Csak tátott szájjal állt, mint aki most lát először lányokat. A fiúk odajöttek, s elvitték onnan Adam-et. Nevetni kezdtünk. Kiszálltunk, s felöltöztünk. Én még tétováztam, mikor a lányok már rég elmentek

+16 XDDDD

Odajött Demetre.

- Az igéretem még ugyan az, Let. - s megcsókolt - Bár lehet, hogy Adamtől nem foglak tudni megvédeni - mosolygott.

- Tudom.. - erre átöleltem, s visszacsókoltam. Nem tudtam abbahagyni. Se én, se Demetre. A ruháink csak repkedtek a bokor mögül. a felsőm Zoey elé esett. Még szerencse hogy nem voltak ott.

- Hát... Asszem várhatunk xDDDDD - nevetett Adam.Rajtam maradt az alsó, és felsőneműm xDDD, Demetren pedig az alsó. Imádom ezt a pasit. Annyira ellenállhatatlan, annyira  kedves... Észre se vettük, de végén a vízbe estünk. Demetre fürkészte az arcomat, nem lett e semmi bajom. De én csak kacagtam, erre elmosolyodott.

+16 XDDDDű

- Demetre! - átkarolt - Nektek van valami... Képességetek? 

- Háát.. Nekem az, hogy egy érintéssel a dolgokról.., és az emberekről megtudok egy, s mást. Így tudtam meg azt is a suliban, hogy belém vagy esve. Na meg azt hogy félsz a pókoktól. - elmosolyodtunk - Riant nem tudtam megfejteni. Annyira rejtélyes.. És az ereje hatalmas. Jason gyors, mint a villám. 1 mp alatt lefut 10 km-t. Ben egy érintéssel bír gyógyítani és sebezni is, de súlyosan. Lelkileg és testileg is egyaránt. És Adam..... háááát.... Akár csajmágnesnek is elmehetne. De ő érzi például, hogy egy vámpír milyen, és azt is, hogy milyen ereje van. Embereknél például azt, hogy beteg-e, vagy hogy éppen milyen az aurája. Gonosz, Jó, szomorú. Érted?

- Igen. - bólogattam

- De Riant még ő se tudja megfejteni. - mesélte

Hirtelen elkapott a félelem, s egy másodperc alatt átváltoztam vámpírrá. Ezek szerint így működik... Saját félelmemből jön belőlem. Talán mikor a barátaim bajban vannak, vagy ilyesmi. Na de mivan? Elmeséltem Demetre-nek.

- Let. Most mi a baj? - kérdezte

- Nem tudom! - hitetlenkedtem és közben ingerült voltam. 

Gyorsan felöltöztem, Dem odahozta a fölsőmet és odarohantunk a többiekhez. Stefani megijedt, de Zoey gyorsan elmagyarázta neki a dolgokat. 

- Mi van? - kérdezte Ben

- Megint érzem... Valami jön. Rian! - ijedtem meg. Mind a 7-en elém álltak. Rian megjelent Becky háta mögött. 

- Bec! - üvöltöttem, arrébb toltam Becky-t, majd nekifeszülten hatalmas erővel Rian-re támadtam. Gyenge volt. 

- Őt láttam! - mutatott Rian-re Stefani

- Let! - segített Demetre

Zoey-ban felébredt újra a bánat. 

- Rian... - s újra könny csordult a szemében