3. fejezet

Vasárnap reggel zenére ébredtünk. Katy nővére hallgatta a zenét a zenecsatornán.
- Katy! Ugye nem mondod el senkinek?
- Persze h nem! Megyünk sétálni reggeli után?
- Aha!
Felöltöztünk reggelre zabpelyhet ettünk, közben Katy nevettetett. A térre sétáltunk- ODA, ahol tegnap voltunk Demetre-vel.
-Oh!
- ott van demetre!
- Látom let! Látom -.-
Demetre mosolyogva jött oda hozzánk. Köszönt nekünk, majd átölelt.
- Na hova menjünk? merre?
- Passzolok. Hívjunk még pár embert!- mondta Katy
- Ott van Rian és Zoey!
- Ők jöhetnek! - vágta rá Dem. Majd megfogta a kezemet, s odasétáltunk. Zo csak nézett minket... És közben bólogatott. Gondolom, sztori mesélő kedve lesz holnap...
- Hát ti?
- Mi? -kérdeztük Demetre-vel
- Hát őőőő... miiiii.- akadoztam
- Járunk... - helyesbitett Demetre, és karját a vállamra tette.....
- Értem. - mondta Zo- Örülök xD
- Én is Zo :D
Egész nap sétáltunk, így 5-en, majd Demetre rávette Katy-t, hosszas győzködés után, hogy elvigyen engem
 megint ma este..
- Akkor mi mentük.... - és elköszöntünk Katy-vel a többiektől....
Este 8-kor Dem már a kapuban állt, a motorjával. Zavartnak tűnt. De mikor meglátott, mosolygott. Most, nem a térre mentünk. Hanem a temetőbe...  Igazán romantikus xD. Mikor odaértünk, besurrantunk a kerítésen, és sétáltunk... Majd Dem zavart hangon szólt hozzám. :
- Let. Mondanom kell valamit...
- Mondjad... Dem. - mondtam rémülten..
- Azaz mutatnom. Let. Nézz a szemembe...
Belenéztem szép barna szemeibe. Vagyis azt vártam.Szeme vörösen izzott. Megbotlottam és Letültem. Levegőt nem vedtem. Szóval azért volt hideg a bőre... MEg a keze.....
- Letta. érted mit akarok mondani?
- Hát persze! Hogy ne érteném? Csak néztem magam elé... És szerintem ő is tudta, hogy tudom. Demetre, egy VÁMPÍR.
- Vá...vá...Vámpír vvvvvagy. - dadogtam. S még mindig magam elé néztem..
- Igen... -elcsuklott a hangja, majd rámnézett, s rémülten megkérdezte. - Let! Jól vagy?
- Igen... De....de.... Mért nem mondtad el?
- Azt hittem akkor... akkor nem szeretnél.
- De Demetre! Mért ne szeretnélek?
- Nem tudom.
- Hogy lettél... ezzé?
- Már nem tudom Let. Aki átváltoztatott, az meghalt... Megölték... Csak akkor vagyok falfehér, ha vért...... iszom......
- És most? Most mit ittál? Ugye nem....
- Nem... nem embervért. Embert nem ölök. Csak állati vért.
- Látom a kínt a szemedben, és az arcodon, mikor rám nézel. Erős a vérem szaga?
- Nos, igen. De nem érdekel. Kibírom.
- És a suli? Hogy birod a napfényt?
- 5 napig nem iszom vért. Kellemetlen, de ha muszáááj.
- Aha... - s a vér hallatán.. Ah. mindig rosszul leszek.
Csend lett. Láttam a kínt az arcán. Megfogtam a melettem lévő sörösüveg-szilánkot, felhúztam a pólómat, s elvágtam a kezem.
Aú.. - Igyál Demetre...
- Megőrültél? Ostoba vagy! Dehogy iszom
- Demetre. Szeretsz engem.
- Hát persze
- Akkor kérlek. Nem tudom tovább nézni a kínodat. igyál
Aztán éles fogait, a karomba mártotta. Iszonyatosan fájt. Sikitásom, magamban maradt meg. Amikor meghallottuk,  hogy valaki a temető közelében van. egy ember volt. Demetre felkapott az ölébe, és elrepültünk az erdőbe. Félelmetes volt. Mikor letett, megszólalt.
- Sajnálom
- haggyad már!
- nem... Ahhh.... 2 km-re egy vaddisznó.
Látom a szemében a kívánást.
- menj! Én itt maradok?
- Oké. Pár perc!
- Ne félj Dem!
És elinalt. Leültem egy fa előtti kőre. Vártam amikor egyszer csak lépteket hallottam a hátam mögött. Rian volt
- Rian! Mit keresel itt?
- Erre jártam? És te?
- Am. Én is. Mi volt Zoey-val.
- Hát holnap megy a suliba elvágta a nyakát!
- Jesszus! Jól van?
- Persze...
Közelebb jött. Láttam a vörös szemét..
- Te ittál a véréből! - vádoltam!
- Lehet. De , te , itt, védtelen....
Mit csináljak? Dem biztos nem érzi Rian szagát. Iszik. Öljön meg. Hirtelen neki szegezett a fához.
- ezt még megbánod!!!
- Kérlek. könnyítsd meg a dolgomat.... Fordítsd el a nyakad. VAGY ELTÖRÖM!
Nem tehettem mást. Balra fordítottam a fejemet. Ráharapott a nyakamra. Fájdalmat magamban éreztem. Kínzott a fájdalom... Sikitani nem tudtam. Elbénultam... Aztán abbahagyta énmeg, leestem a fáról, a földre. CSak Demetre-t láttam  Riannal verekedni...
- Ezt még megbános Rian! - mondta dem.
- Finom volt a véred szivi! - S Rian elrohant...
Sok vért vesztettem. Megmentette az életemet. Aztán minden elsötétült....

2. fejezet

Szombat este van. Katy ideges...
- Ma megyünk sétálni Demetrevel?
 - Igen. - nyugtattam, bár ez nem igazán hatott rá.
- És én? minek is menjek?
- Nem kell jönnöd ha nem akarsz...
- Akk nem baj ha nem mek?
- Nem
- Kösziii.... - és odaadta a telefonomat...
- Ne siess! - biztatott
- Jó xD
Elindultam kifele. Demetre a kapuban állt. Egy motorral...
- Tudsz Motorozni?
- Ja :D igen.. hehe. Megyünk a térrre. Jó lesz?
- Persze!
Száguldott.  A hajam lobogott, átfogtam a derekát, , le ne essek... Demetre-t olyan jó érzés volt fogni.. Hasizma kemény, bőre hideg. Vagy csak én fáztam? Elég hideg volt.... Megérkeztünk, s lesegített a motorról.
- Demetre! Mondanom kell valamit!
- Hajrá :D
- Am.. Elise
- Már rosszul kezdődik..
- Ugyan! Vagyis, hát igen. Megkérdezhetném hogy teee... elise tévhitében élsz?
- Nem mindig hazudik...
- Igen. Nos, készül valamire
- Nos, ne aggódj, - átkarolta vállamat - nem lesz baj...
Dideregtem.. Volt vagy -1 fok
- Odaadom  a kabátomat.
- Jaj ne Demetre! Megfázol...
- Inkább te. - s rámterítette bőrdzsekijét.
Ajj annyira cuki. És figyelmes isss..
- Hoztam neked valamit...
- És mit? - néztem mosolyogva - Nekem nem kell semmi. Itt vagy te!
HOPP! Ezt kicsit hangosan mondtam... Demetre mosolygott.
- Azért csak odaadom - én közben remegtem.. Kinyitotta a kezemet, és belehelyezett egy szivecskés nyakláncot...
- Köszönöm
- Ugyan!
- Várj! Én is adok neked valamit! - levette, nyakamból kinyitható szivecskenyakláncomat.... S odaadtam neki
- A Hajtincsed van benne :D
- Igen. - próbáltam nyugodt hangon mondani...
Egy ideig ültünk a fűben, egymást nézve, s a csillagokat...
- Na most hogy a barátnőm vagy, én mindentől megvédelek.
Azta! Remélem nem álmodom! Barátnő! Megvéd! Juj
- Mindentől? Azt nem hiszem
Arca félelembe kúszott
- ott van Elise, baleset, álmomban ért halál...
Demetre szemében a kín, s egy könnycsepp... Arcán az erősség és az akarat... Tényleg szeret...átölelt. Szorosan, már alig kaptam levegőt. majd elengedett
- Mindentől... ESKÜSZÖM!
Elindultunk vissza Katy-hez.. Demetre boldog volt. Közben ráhelyeztem fejemet a hátára és álmodoztam... Megérkeztünk...
- Nos, Dem, ha hívhatlak így...
- Igen?
- Köszönöm ezt a mesés estét!
- Én köszönöm Letta!
Majd odahúzott magához. átkaroltam, ő is engem.. Így voltunk 5 percen át... Egymás vállára téve fejünket... Majd arcon csókolt és elköszönt tőlem. Felült a motorra, s elhajtott. Meg se birtam mozdulni. Nem tudtam ébren vagyok e.... Aztán bementem Katy-hez és mindent elmeséltem...

1. fejezet

- Már csak 10 perc!
- 5. - biztattam a mellettem ülő feszült lányt Zoey-t. Ettől is csak feszültebb lett. Már alig várta, hogy elmondhassa új történeteit neke, Becky-nek és Anne-nek... Körbenéztem, és ha láttatok ennél unottabb fejeket matek órán, akkor nagyon gratulálok. Nézem a fiúkat, nézem a lányokat. S megakad a szeme rajta. Rajta, akinek tudom hogy van szive, és másoknak is igaz barát. Demetre. Ő is éppen engem nézett. Akkor hirtelen:
-Letta! Let! Kicsöngettek---
Akkor elrántottam a fejem Demetre-ről és elkezdtem hallgatni Zoey-t. Már megint Mick-ről beszélt. Közbevágtam:
- Becky! Tanultál angolra?
- LET! - háborodott fel Zoey.
- Zo! Letta csak aggódik Becky miatt. :D
- Igaza van Anne-nek. - helyesbitett becky- át kéne néznem az angolt....
Sóhajtottam
- UhH! LETTA! Már megint demetre? - kérdezte Zo.
- Igen! De most egész órán nézett :D. Nem csodálom xD
- Hát igen. Elise megint hisztizett órán... . jött hozzánk Katy, a legjobb barátnőm - Mi a téma?
- Demetre. - mondta Zo, Becky és Anne
- Kösz az infot! Let! Mit töröd magad?
- Én? Te töröd magad Samanta mellett -.-
- Ja. most megfogtál.
Hallom a csengőt. Felkaptuk a felszerelést, mentünk angolra.
- Na ugy döntöttem, hogy nem irunk angolból ma dolgozatot....
Mindenki tapsolt Loreen tanárnő szavaira----
- Tanárnő! Nincs itt a felszerelésem.. - jelentette be Demetre
- Értem. És mért Jason mellet ülsz?
- Háááát
- Na ülj Letta mellé!
úristen! Elvörösödtem? Remélem neeem! Rápillantottam Demetre-re, látszott rajta az öröm,és...  a kín... Valami kíbozza őt. Remélem nem én :$
- Szia - suttogta
- helo! Mizu - kérdeztem vissza
Aztán odadobott egy cetlit, hogy azon levelezzünk órán. Kérésére megadtam neki a számomat... Kellemesen eldumcsiztunk, mikor a következőket olvastam :
Tudod, már egy ideje meg akartam kérdezni... Nem tudom hogy érzel irántam, de eljössz velem Szombat este sétálni? 
A szemem majd kiesett. És szerintem  piros volt az arcom... Visszairtam neki.
Ezt vegyem randinak? Mert akkor benne vagyok!
Látszott az öröm az arcán... Szerintem a büszkeség is megjelenik ott.. Hihetetlen hogy elszaladt az idő... Az egészt napot, sőt az órákat is Demetrevel töltöttem... Aztán odajön Elise és a követője Kiara..
- Hallom , azaz látom, hogy nagyon jól kijössz Demetre-vel...
- Érdekel Elise?
- Nem, de ehhez lesz egykét szavam....
- Legyen...- Legyintettem, és elindultam kifele, ahol Demetre várt...