9. fejezet

- Igen! Nem fogod megölni Lettát! - kiáltotta zo
S egy varázslattal meggyógyított engem.
- rian! Most meghalsz!
közben Demetre-t méregettem, mi van vele.
- Demetre! Ébredj!
- let! - sóhajtotta - a vámpírok nem alszanak!
- Ne viccelődj! - szóltam rá
- Szólj Jason-nek és Bennek
- Oké! - igyekeztem. Felhívtam Jason-t. Elmondtam neki mi van, de azt kiemeltem, hogy Zoey is veszélyben van. Ahogy letettem a telefont, 5 mp-re rá ott termett mind két fiú. Rian nagyon erős volt.  Ádáz csata alakult ki közöttük. A szoba csak remegett. Közben Demetre-t ápoltam.  Odaközelített hozzánk Rian. engem akart.
- Let! Üvöltötte Demetre!
Hátranéztem. Az élet..... mintha lelassult volna... Rian közelített. Rám fájt éles foga. Felálltam. Meg kell mentenem Demetre-t. Majd teljes erőmből ellöktem Riant. Ekkor megdobbant bennem valami. Mindenki csodálkozva nézett rám. Hogy voltam én erre  képes? Mint egyszerű halandó. Ellöktem egy nálam vagy 6-szor erősebb vámpírt. Akkor halkan dem hozzámszólt.
- Let! Meg tudsz minket menteni riantől! - szünetet hagyott és az ablakra nézett. ahogy jason, és BEn is. Az a 3 ismeretlen fiúvámpír jött be az ablakon  akik a klánba tartoznak.
- De hogyan? Demetre! Ember vagyoK!
- Nem sokáig.... Most bocsáss meg - s hunyorgott szemmel ráharapott a kezemre. Vámpírrá akart változtatni. Ezt nem hiszem el!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - sikítottam. Zoey odakapta a fejét, és motyogott valamit. Jason is, Ben is próbálta fenntartani a 4 vámpírt. A méreg iszonyú volt. Átjárta testemet másodpercek alatt. Éreztem a bennem lévő hatalmas erőt. Majd a fájdalom a szemembe is benyilalt.
- Gyerünk Letta tarts ki! Már nem sok - mondta Dem
Remélem is. Éreztem ahogy a szívem megszűnik dobogni. Éreztem a bőröm merevedését. Szörnyű volt. Aztán a fogaim kezdtek rettenetesenh fájni. Akkor a testen megfeszült, s megától felült. Azt hiszem vége van. Ez nagyon gyors volt. érdekes. Akkor éreztem a szomjúságot. Felálltam.
- Rian! - szóltam rá
- Letta! Öld meg! - mondta zoey.
- Zo! Menj hátrébb! - kérte jason.
- Fejemet demetre-re fordítottam. A düh élt bennem. Egytized másodperc alatt álltam rian elé. Az ablak előtt áltt. Mérgemben kilöktem az ablakon. Ő persze meglepődött, majd ahogy földet ért, talpra állt.
- Fiúk! Gyertek! - hívta a 3 vámpírt.
- Mivan rian? Félsz? - kiálltottam le. S mikor az utolsó vámpír ment le, fejét a falhoz ütöttem. S ő, darabokban esett le.  Rianen már látszott a félelem, s most mér 2 társával, elrohant.

8. fejezet

Itt ülök. letta ágyánál. Nem ébred fel. Istenem! Ha elveszítem? Mi lesz velem?
- Mr. Spider!
- tessék?
- Miss Diamond Nagyon rossz állapotban van. De mi mindent megteszünk!
- rendben. Köszönöm.

LETTA

Fekszem. Hol vagyok? Miért nem tudok beszélni? Ah. Már értem. Egy kórházban.
- Letta kérlek ébredj!
Ez Demetre hangja! Demetre! Ébren vagyok! Ez a cső a nyakamban! Megakadályozza, hogy  megmukkanjak. Nehezen, de kinyitottam a szememet. A szobám korom fekete volt. Egy ágyas. ÉS ott ült demetre
- Letta! Istenem! De jó hogy élsz!
MEg akarom ölelni! hülye kütyük! Akkor is megölelem Demetre.t!
- Let! Ne ülj fel! Mit csinálsz? .......... ne tépd le!
Átöleltem Demetre erős testét.
- Demetre.- mondtam halkan belekapaszkodva, a fülébe. - Vigyél el innen!
- Letta! Feküdj vissza! em akarom, hogy más bajod is legyen!
- Vigyél el innen!
- Majd holnap visszajövök érted! - visszafektetett és felállt. az ajtó felé ment. könnyek gördültek ki a szememből. Dem. Ne menj el!
- Demetre!
Hátrafordult
- Mond!
- Érzem, hogy valami szörnyűség fog történni velem! maradj a közelben!
Demetre sóhajtott.
- A gyógyszer beszél belőled. De rendeben! itt leszek! Légy jó!
Dem kilépett az épüetből. Érzem a rossz akaratot. Nem tudom mi ez. De valami nagyon rossz.

Este 11:58 perc van. Alig van ápolónő. És ha van is, akkor mint lent van, a földszinten. A szoba sötét volt. Barátságtalan. Nagyon félelmetes hely. És nagyon hideg lett.
- Szijjja Letta. - megijedtem. Rian az!
- Látom ide juttattalak. Hmm. Kár......... Eredeti tervem a  sírod volt, nem a betegágy....
- Mit akarsz? Mért nem öltél meg?
- átkozott legyen a kis nyomorult Zoey! Rádolvasott valami varázsigét, amitől a véred, nem volt ínyemrevaló. Hogy hogy elvarázsolt? Mielőtt őt bántottam, egy varázslót intéztem el. Lehet hogy beleszállt egy kis mágikus vér xD
- Zoey!
- Haggyd! Utánad ő jön! De most fejezzük be. Amit elkezdtünk.
- Demetre tudni fogja, és elintéz.
- Hmm.... vagy nem
- vagy de! - állt mögé demetre
- Demetre! te mindig itt vagy?
- Igen. biztos, ami biztos.
- demetre! Nem hagysz már békén kajolni? MEGHALSZ! - üvöltötte Rian.
Demetre-t a falhoz lökte, aaki kicsit ottmaradt.
- Demetre! Ébredj! - kérleltem! és odarohantam hozzá - Demetre!
Akkor Rian lépett elém. Egy másodperc múlva berohant Zoey a szobába, s elém állt.
- Te szemétláda! Igaza volt Lettának!
- Zoey? - csodálkozott Rian.

7. fejezet

Én és becky ültünk a téren. Bec csak Benről tudott mesélni. Végre lement a nap. Épp (szerintem nem véletlen) arra járt Demetre bennel. Ben átölelte Bec-et. Dem szégyellte magát a tegnapi miatt.
- gyere már ide! -mondtam, és átöleltem.
- megyünk Bec?
- Megyünk Ben!
Becky és Ben elment sétálni. Demetre meg nyugodt volt, de egyben ideges is.
- Letta én annyira sajnálom! Hogy lehettem ilyen idióta?
- nem voltál idióta. Mert kibírtad, és nem öltél meg. Demetre. Szeretlek. És tudom, hogy ilyenek lesznek.
- Oké Let............. most akkor nem kérlek semmire.
És megcsókolt. Én nem akartam abbahagyni, mégis eltolt magától.
- Let...........
- Tudom, Bocsi.
Aznap este nem tudtam aludni. Forgolódtam az ágyamban. Katy már aludt, úgy döntöttem, kimegyek sétálni. Viszont azt tudtam, vagyishát éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Se biztonságban. Felvettem a kabátomat, s kimentem. Most a szokottnál is hidegebb volt. A tél dere lehetett. Balról fújt a szél. A lámpa villogott. Aztán megláttam egy sötét alakot. Rian volt az.
- te mit keresel itt? Mondtam, hogy haggy békén! Nem érdekelsz!
- te sem letta! De a véred igen....
Felkapott, s kivitt az erdőbe. Oda, ahol szerintem, ember még sose járt. Meghát... állat se. CSak ez az állat. Aki engem visz.
- ez egy középkori temető. Hm............ még nem tárták fel, mint láthatod. Itt még a te Demetre-d se járt.
- Szóval........ Demetre nem tud.... az ellen tenni hogy megölj...
- Nem
Szédülni kezdtem. Ahh. Itt a vég. Mostmár. Ténylegesen. Ténylegesen meg fogok halni. Nincs itt Dem, hogy megmentsen. Ekkor odalépett hozzám Rian. Hajamat hátratette. Én rémülten álltam, és könnyeztem. És csak ivott.
- Demetre - suttogtam szenvedve. Gyengültem. Egyszer csak, nemtom mi folytán, abbahagyta.
- Még nincs vége! - s elrohant
De mért ment el? Mi volt az oka? Mért nem ölt meg? Most itt hagyott szenvedni kínok között, és meghali. Gondolom, majd halálomkor.... visszajön..........................

DEMETRE RÖVID KIS SZEMSZÖGÉBŐL

Letta szagát követtem. Olyan helyre ment, ahol még nem jártam. Kemény volt. És erős szag Let-ével keverve. Rian! Biztos ő volt! Megbánja! De nagyon! Istenem, remélem nincs semmi baja Lettának! Megálltam. Ez mi akar lenni? Egy.............. temető? O.o................. Vér szagát érzem. követtem, és kivettem, hogy ez nem másé, mint az én egyetlen LEttámé. Csak rohantam...
- LET! LET MERRE VAGY? - s láttam.... ott hevert a földön, nyakából a vér ömlött. Megígértem neki.... hogy nem lesz semmi baja!
- Let ébredj! - Ruhámból egy darabot téptem. Próbáltam elállítani a vérzést.............. Az a szemét Rian! Tudta hogy itt még nem voltam!!!!!!! Ezért választotta ezt a helyet. Dögöljön meg!
- Most letta. Mit csináljak veled? Még nem halhatsz meg! Sőt! Soha se halhatsz meg! De ha vámpírrá teszlek, akkor sem! Az is már a halál! Beviszlek a kórházba.. Szívemből sose tennék ilyet. nyakán kicsit a körmömmel megnagyobbítottam a sebet, hogy ne látszon a harapás. Bevittem a sebészetire, hála istennek nem kérdezősködtek.
- Doktor úr! Gyógyítható? - kérdeztem aggódva
- Hát, fiatal úr, nem tudom. Sok vért vesztett. De lehet..... hogy elveszítjük
Mi?

6. fejezet

Zo!!! - üvöltötte Anne és Becky, s közben elámultak Zo és az én kötéseimen. Katy is odajött. Elámult Zoey-n. Mindent elmeséltünk. Becky szájtátva halgatta végig, majd ránézett Ben-re.
-AAAAh - nézte
- Becky! Tetszik Ben, vagy mi hogy így bámulod? - kérdeztem
- A-haaaaaa. most, hogy tom hogy vámpír. Ah.
Asszem, a vámpíroknak naon jó a hallásuk, mert Ben idesétált
- Szia BEc!
- Bec? Új nevem van? xD
- Ha nem zavar?
- Nem!
- Eljössz velem ma moziba..
- Jaaaa. Aha... Jaaaa - elvan xD - 8-kor gyere
- Oké - elsétált, majd halkan - ez könnyű volt xD

Egy hónap múlva. 

 Demetre meghívott magához este vacsira. Wááá. Már alig várom. bec átjött Katy-hez
- Csövi! - üdvözölt igen intelligensen minket.
- Már megint Bennel voltál? - kérdezte Katy
- Aha. Jó volt. Végül is a pasim ^^
- Ja xD - mondtam
- Na csajok. Jóccakát, megyek ki. Demetre visz.
- Oks! Szia Let! - köszöntek
Demetreék háza szép. Demete meg egyhete nem ivott. Ideges vagyok. Láttam, ahogy beléptem a házába, hogy egy nagy üveg tál tele parfümmel áll a polcon.
- Az minek? - kérdeztem
- Elnyomja a szagodat - mobdta Dem feszülten
- Figyu, nem kell megtartanunk ezt az estét. Jól vagy?
- Igen. Persze. - de látszott rajta hogy nem.
Kellemesen fogyasztottam a vacsit, ő meg csak engem nézett. Egyszer csak felállt. Idegességemben ugyan azt tettem.
- Let. Tudod, hogy szeretlek.
- I...igen - mondtam zavartan
- De imádlak hidd el. De nem tudok uralkodni magamon. Sajnálom.
- Én tudom, hogy tudsz Dem! És kibirod!
- Nem! Nem birom!
Majd lassan közelített felém. MEgijedtem. Berohantam a szekrénybe. Követett oda, s rázártam. persze ő kiütötte. Magamra öntörrem a parfümöt. Hátha így jó lesz.
- Let - kínnzotta a fájdalom- Nem megy.
- De TUDSZ! Sajnálom...- S ráöntöttem a maradék parfümöt. Egy ideig lekötötte. S szaladtam el. Tudom hogy szeret. De két hete nem ivott. S az én szagom erős. Rohantam. Megzavartam az orrát a parfümmel. Gondolkodom. Milyen lenne ha Dem nem lenne. Istenem, mi is lenne? Már vámpír lennék. vagy Rian megölt volna. Rian ... Kellett rá gondolnom. ott terem előttem.
- Rian hagyj! - s egy kis parfümöt kifacsartam a hajamból, s ráöntöttem. Áh, de ezt csak képzeltem. Annyira féltem. Rian nincs itt. Hihetetlen hogy a fiúm elől futok. Nem hiszem el. Megbotlottam. Egy cipőt láttam előttem. Ben volt az.
- Huh Letta debudös vagy xD - mondta viccesen,
- Ben segíts! Dem már 2 hete nem ivott, meg akar ölni,, de hajtogatja hogy szeret én meg ijedtemben képzelődöm.
Ben arcán az ijedtség.
- Maradj itt! ott egy vadkan. levadászom neki...
- Vigyél magaddal! - akaratoskodtam. Nem akart, de felkapott, a hátára, s láttam, ahogy a vaddisznón könnyen sebet ejt. Már hallottam Demetre futását. Megállt előttünk. ben levett a hátéról. Én meg mentem Demetre felé.
- Let! Ne menj!
- tudom mit teszek! - átöleltem Demetre-t. - Demetre! Kibirod! - mondtam
De Demetre alig tudott ellenállni, mégis ő is átölelt. Ben elétette a zsákmányt.
- Demetre! Most már kibirod. Tessék. Idd.
S Demetre, elengedett. Nem tartott sokáig, de már is jobban attól, hogy ihatott.
- Kösz Ben. Ha te nem vagy, Let már nem élne, - s átölelt. - halasszuk el! Sajnálom..
- Nem! Amúgy Demetre. Nem öltél volna meg. És most kibirtad. Köszönöm...
Ekkor Demetre most nem arcon, hanem szájon csókolt.

5. fejezet

- Letta! Mivan a nyakaddal? - kérdezte Anne
- Áh! Kicsit elestem
- Aha persze xD - mondta Becky
- Zo? Zoey ma mért nincs?
Megijedtem, de Zo nem halt meg.
- ööö. beteg- dadogtam
- jaaaa..... Az nem jó.  Kár- mondta  Becky és Anne
- Az

Délutén elmentem Zoey-hoz. nyaka bekötve
- Zo! Mi...
-hagyjuk...
- Tudom, hogy Rian tette ezt veled.!
- Honnan??....Miről beszélsz? pszöö
- Zo. Demetre is vámpír.Nézz rám. A nyakam, a karom. Rian tette ezt velem.
- Letta. Szeretem Rian-t.
- Rian egy gyilkos. Figyelj. jason is vámpír.
- Mi?
-Igen.Amikor megtudta, hogy bántott téged, meg akarta ölni Rian-t.
-Jaj....-huzta a száját Zo.
Sokáig beszélgettünk. Zoey-nak mindent elmondtam. Nem akarta elhinni. Rian nem szereti. Elköszöntem tőle, és elindultam vissza Katy-hez.
Rian állt meg előttem. Bennem meg az ütő állt meg.
- Szia Letta......
- Rian... - lélegeztem gyorsan
- Ne félj mááár
- Könnyű azt mondani. Csak a vérem kell. U-ugye?
- Nos...-mondta- szerelmes vagyok beléd. És te leszel a barátnőm. a vámpírbarátnöm - vigyorgott
- mi? Én demetre-t szeretem! Amugy meg honnan gondoltad hogy az leszek?
- Viszont ahhoz, hogy enyém legyél, neked is vámpírnak kell lenned.
- Frászt! Nem tárgyiasíthatsz! Amúgy meg haggy békén!
És futottam, a gát felé, mert a gár mögötti erdőben el tudok bújni. Ő se futhatott gyorsabban, hiszen emberek voltak az utcán. Elbújtam az erdőben.
- Rian! hagyj békén!
- nem! -s dühében megint a nyakamhoz kapott, de eltértem előle, s futottam hátranézve. Belebotlottam Demetre ölébe...
- Demetre! - kiáltottam megkönnyebbülten.
- Rian! Nem bánthatod.
- Mért nem?
- Mert nem vagyok a tied! Demetre az életem. Zo pedig szeretett téged Rian, de már nem érti mi van veled, ahogy én sem.
- Nem érdekel Zo! CSak TE!
- hagyd békén!- mondta Dem, és a háta mögé bújtam.
Rian arcán a düh, s a méreg. Egyben a kín, s a szerelem.
- Egy valamit kérhetek Let?
- Mond. Rian. - s közben Demetre nyugodtan állt. Egytized másodperc alatt lépett hozzám. Meg akart csókólni, de elhúztam a fejem, Dem pedig ellökte Rian-t,
- Rian. Ég veled, -mondtam. S rian elfutott szélsebesen s szerintem nem is jön vissza.

4. fejezet

Kicsit megkésve, bár nagyon jóó :D Kellemes olvasást

Kezdtem jobban lenni.  Bár erőm nem volt, mégis a saját lábamon akartam menni. Demetre aggódva nézett rám. Próbált segíteni.
- Haggy! Egyedül is bírok menni!
Demetre mérges lett, és felkapott az ölébe. Morcos lettem.
- Még az kell, hogy elájulj! Elviszlek a klánba!
- A klánba?
- Igen. Mit tett veled?
- Hááát. Csak ott állt előttem. Vörös szemeivel. Zoey-t bántotta
- Zoey-t? - csodálkozott
- Igen.- Válaszoltam szomorúan - de velem semmi gond.
- Áh dehogy! Mért nem ellenszegültél?
- Megfenyegetett. Megölt volna. És egy vámpír ellen. Hááát
- Én ölöm meg!
- Honnan tudtad hogy bajban vagyok?
- a nyaklánc miatt! Belémütött a félelem. Előbb is ideérhettem volna.
- A nyaklánc? Nem! Én vagyok a hibás!
- Nem. Előbb is jöhettem volna
- Ajj....
Csendben mentünk. Már láttam a kis erdei házat.
- Azaz?
- Az. Rian megbánja!
- Ne bántsd! Nem tehet róla. Mondom, én vagyok a hibás. Én vágtam el a kezemet!
- Ne hibáztasd magad!
Már az ajtóban voltunk. Mikor Dem benyitott, mindenki rámnézett. ott volt Jason, Rian, Ben, Adam és 3 ismeretlen.
- Letta. - csodálkozott Ben és Adam
- Fiúk. Ő tudja
- Ja - nyugodt meg Jason is.
- Bántottad? - kérdezte Ben
- Nem. Rian volt -szólt Dem.
Az összes fiú ránézett Rian-re. Majd rám.
- Rian. Zoey-t bántottad? - kérdezte Dem
- Nem. Éppen arra járt Jason. De ő nem tudta hogy éppen iszom..
- Bántottad Zoey-t te nyomorult?
- Nyughass ostoba! Csaknem szereted? - kérdezte. Jasonben fellángolt a düh, s nekiment Riannak. Soha nem láttam még így. Demetre közéjük állt.
- Jól van! Akkor szavazzunk! Ki szavaz arra hogy elküldjük Rian-t? - kérdezte Demetre Az összes vámpír feltette a kezét. Rian szeme égett. Majd rámnézett- Dühtől égve. Nyakamból, karomból ömlött a vér. Rian felém szaladt, de Demetre-t nagy erejével ellökte. A hátára kapott, s elrohant velem. Én csak sikítottam. Hátranéztem, mindenki szaladt utánam. Demetre rohant a leggyorsabban. Szemében a félelem a düh, s a kínt. De Rian gyorsabb volt. Azt hittem itt a vég. Rian feldobott egy fára. Csak kapaszkodtam a fába, Rian mindenkit ellökött. Majd Demetre-t nyakon harapta,,,
- DEMETRE!!!!! - üvöltöttem - DEMETRE!!!!!
Nem tehettem mást, leugrottam a fáról, s futottam.
Ahogy Csak tudtam. Demetre, Jason, Adam Ben és a három fiú Rian-t üldözte.
Rian engem. Végül beleugrottam egy erdei kis tóba, s úsztam. De Rian kikapott. S elrepült velem, csak sikítani bírtam. Nyakamba harapott. Demetre csak üvöltött.
- Letta! Letta! MEGDÖGLESZ RIAN! MEGDÖGLESZ!
Ah, a fájdalom kínzott. Végül valahogy kiszedtem magam, s leestem a földre. Asszem eltörött a karom. Demetre rohant hozzám, s felkapott az ölébe s visszarohant a házba. Hátranéztem. A többi vámpír üldözte Rian-t. Én meg elájultam........


- Let! Letta!
Hangot hallottam. Demetre hangja. Mikor felébredtem, már reggelt volt. Nyakamon, lábamon, karomon kötés.
- Demetre. - mondtam halkan - Katy? Hol van?
- Felhívtam Mondtam hogy nálam aludtál.
- Jó. Rian?
- Elmenekült. De kelj, mert suli van! A táskád itt van. Elmentem érte.
A ruháim is itt voltak. Felöltöztem, s indultunk a suliba....

3. fejezet

Vasárnap reggel zenére ébredtünk. Katy nővére hallgatta a zenét a zenecsatornán.
- Katy! Ugye nem mondod el senkinek?
- Persze h nem! Megyünk sétálni reggeli után?
- Aha!
Felöltöztünk reggelre zabpelyhet ettünk, közben Katy nevettetett. A térre sétáltunk- ODA, ahol tegnap voltunk Demetre-vel.
-Oh!
- ott van demetre!
- Látom let! Látom -.-
Demetre mosolyogva jött oda hozzánk. Köszönt nekünk, majd átölelt.
- Na hova menjünk? merre?
- Passzolok. Hívjunk még pár embert!- mondta Katy
- Ott van Rian és Zoey!
- Ők jöhetnek! - vágta rá Dem. Majd megfogta a kezemet, s odasétáltunk. Zo csak nézett minket... És közben bólogatott. Gondolom, sztori mesélő kedve lesz holnap...
- Hát ti?
- Mi? -kérdeztük Demetre-vel
- Hát őőőő... miiiii.- akadoztam
- Járunk... - helyesbitett Demetre, és karját a vállamra tette.....
- Értem. - mondta Zo- Örülök xD
- Én is Zo :D
Egész nap sétáltunk, így 5-en, majd Demetre rávette Katy-t, hosszas győzködés után, hogy elvigyen engem
 megint ma este..
- Akkor mi mentük.... - és elköszöntünk Katy-vel a többiektől....
Este 8-kor Dem már a kapuban állt, a motorjával. Zavartnak tűnt. De mikor meglátott, mosolygott. Most, nem a térre mentünk. Hanem a temetőbe...  Igazán romantikus xD. Mikor odaértünk, besurrantunk a kerítésen, és sétáltunk... Majd Dem zavart hangon szólt hozzám. :
- Let. Mondanom kell valamit...
- Mondjad... Dem. - mondtam rémülten..
- Azaz mutatnom. Let. Nézz a szemembe...
Belenéztem szép barna szemeibe. Vagyis azt vártam.Szeme vörösen izzott. Megbotlottam és Letültem. Levegőt nem vedtem. Szóval azért volt hideg a bőre... MEg a keze.....
- Letta. érted mit akarok mondani?
- Hát persze! Hogy ne érteném? Csak néztem magam elé... És szerintem ő is tudta, hogy tudom. Demetre, egy VÁMPÍR.
- Vá...vá...Vámpír vvvvvagy. - dadogtam. S még mindig magam elé néztem..
- Igen... -elcsuklott a hangja, majd rámnézett, s rémülten megkérdezte. - Let! Jól vagy?
- Igen... De....de.... Mért nem mondtad el?
- Azt hittem akkor... akkor nem szeretnél.
- De Demetre! Mért ne szeretnélek?
- Nem tudom.
- Hogy lettél... ezzé?
- Már nem tudom Let. Aki átváltoztatott, az meghalt... Megölték... Csak akkor vagyok falfehér, ha vért...... iszom......
- És most? Most mit ittál? Ugye nem....
- Nem... nem embervért. Embert nem ölök. Csak állati vért.
- Látom a kínt a szemedben, és az arcodon, mikor rám nézel. Erős a vérem szaga?
- Nos, igen. De nem érdekel. Kibírom.
- És a suli? Hogy birod a napfényt?
- 5 napig nem iszom vért. Kellemetlen, de ha muszáááj.
- Aha... - s a vér hallatán.. Ah. mindig rosszul leszek.
Csend lett. Láttam a kínt az arcán. Megfogtam a melettem lévő sörösüveg-szilánkot, felhúztam a pólómat, s elvágtam a kezem.
Aú.. - Igyál Demetre...
- Megőrültél? Ostoba vagy! Dehogy iszom
- Demetre. Szeretsz engem.
- Hát persze
- Akkor kérlek. Nem tudom tovább nézni a kínodat. igyál
Aztán éles fogait, a karomba mártotta. Iszonyatosan fájt. Sikitásom, magamban maradt meg. Amikor meghallottuk,  hogy valaki a temető közelében van. egy ember volt. Demetre felkapott az ölébe, és elrepültünk az erdőbe. Félelmetes volt. Mikor letett, megszólalt.
- Sajnálom
- haggyad már!
- nem... Ahhh.... 2 km-re egy vaddisznó.
Látom a szemében a kívánást.
- menj! Én itt maradok?
- Oké. Pár perc!
- Ne félj Dem!
És elinalt. Leültem egy fa előtti kőre. Vártam amikor egyszer csak lépteket hallottam a hátam mögött. Rian volt
- Rian! Mit keresel itt?
- Erre jártam? És te?
- Am. Én is. Mi volt Zoey-val.
- Hát holnap megy a suliba elvágta a nyakát!
- Jesszus! Jól van?
- Persze...
Közelebb jött. Láttam a vörös szemét..
- Te ittál a véréből! - vádoltam!
- Lehet. De , te , itt, védtelen....
Mit csináljak? Dem biztos nem érzi Rian szagát. Iszik. Öljön meg. Hirtelen neki szegezett a fához.
- ezt még megbánod!!!
- Kérlek. könnyítsd meg a dolgomat.... Fordítsd el a nyakad. VAGY ELTÖRÖM!
Nem tehettem mást. Balra fordítottam a fejemet. Ráharapott a nyakamra. Fájdalmat magamban éreztem. Kínzott a fájdalom... Sikitani nem tudtam. Elbénultam... Aztán abbahagyta énmeg, leestem a fáról, a földre. CSak Demetre-t láttam  Riannal verekedni...
- Ezt még megbános Rian! - mondta dem.
- Finom volt a véred szivi! - S Rian elrohant...
Sok vért vesztettem. Megmentette az életemet. Aztán minden elsötétült....

2. fejezet

Szombat este van. Katy ideges...
- Ma megyünk sétálni Demetrevel?
 - Igen. - nyugtattam, bár ez nem igazán hatott rá.
- És én? minek is menjek?
- Nem kell jönnöd ha nem akarsz...
- Akk nem baj ha nem mek?
- Nem
- Kösziii.... - és odaadta a telefonomat...
- Ne siess! - biztatott
- Jó xD
Elindultam kifele. Demetre a kapuban állt. Egy motorral...
- Tudsz Motorozni?
- Ja :D igen.. hehe. Megyünk a térrre. Jó lesz?
- Persze!
Száguldott.  A hajam lobogott, átfogtam a derekát, , le ne essek... Demetre-t olyan jó érzés volt fogni.. Hasizma kemény, bőre hideg. Vagy csak én fáztam? Elég hideg volt.... Megérkeztünk, s lesegített a motorról.
- Demetre! Mondanom kell valamit!
- Hajrá :D
- Am.. Elise
- Már rosszul kezdődik..
- Ugyan! Vagyis, hát igen. Megkérdezhetném hogy teee... elise tévhitében élsz?
- Nem mindig hazudik...
- Igen. Nos, készül valamire
- Nos, ne aggódj, - átkarolta vállamat - nem lesz baj...
Dideregtem.. Volt vagy -1 fok
- Odaadom  a kabátomat.
- Jaj ne Demetre! Megfázol...
- Inkább te. - s rámterítette bőrdzsekijét.
Ajj annyira cuki. És figyelmes isss..
- Hoztam neked valamit...
- És mit? - néztem mosolyogva - Nekem nem kell semmi. Itt vagy te!
HOPP! Ezt kicsit hangosan mondtam... Demetre mosolygott.
- Azért csak odaadom - én közben remegtem.. Kinyitotta a kezemet, és belehelyezett egy szivecskés nyakláncot...
- Köszönöm
- Ugyan!
- Várj! Én is adok neked valamit! - levette, nyakamból kinyitható szivecskenyakláncomat.... S odaadtam neki
- A Hajtincsed van benne :D
- Igen. - próbáltam nyugodt hangon mondani...
Egy ideig ültünk a fűben, egymást nézve, s a csillagokat...
- Na most hogy a barátnőm vagy, én mindentől megvédelek.
Azta! Remélem nem álmodom! Barátnő! Megvéd! Juj
- Mindentől? Azt nem hiszem
Arca félelembe kúszott
- ott van Elise, baleset, álmomban ért halál...
Demetre szemében a kín, s egy könnycsepp... Arcán az erősség és az akarat... Tényleg szeret...átölelt. Szorosan, már alig kaptam levegőt. majd elengedett
- Mindentől... ESKÜSZÖM!
Elindultunk vissza Katy-hez.. Demetre boldog volt. Közben ráhelyeztem fejemet a hátára és álmodoztam... Megérkeztünk...
- Nos, Dem, ha hívhatlak így...
- Igen?
- Köszönöm ezt a mesés estét!
- Én köszönöm Letta!
Majd odahúzott magához. átkaroltam, ő is engem.. Így voltunk 5 percen át... Egymás vállára téve fejünket... Majd arcon csókolt és elköszönt tőlem. Felült a motorra, s elhajtott. Meg se birtam mozdulni. Nem tudtam ébren vagyok e.... Aztán bementem Katy-hez és mindent elmeséltem...

1. fejezet

- Már csak 10 perc!
- 5. - biztattam a mellettem ülő feszült lányt Zoey-t. Ettől is csak feszültebb lett. Már alig várta, hogy elmondhassa új történeteit neke, Becky-nek és Anne-nek... Körbenéztem, és ha láttatok ennél unottabb fejeket matek órán, akkor nagyon gratulálok. Nézem a fiúkat, nézem a lányokat. S megakad a szeme rajta. Rajta, akinek tudom hogy van szive, és másoknak is igaz barát. Demetre. Ő is éppen engem nézett. Akkor hirtelen:
-Letta! Let! Kicsöngettek---
Akkor elrántottam a fejem Demetre-ről és elkezdtem hallgatni Zoey-t. Már megint Mick-ről beszélt. Közbevágtam:
- Becky! Tanultál angolra?
- LET! - háborodott fel Zoey.
- Zo! Letta csak aggódik Becky miatt. :D
- Igaza van Anne-nek. - helyesbitett becky- át kéne néznem az angolt....
Sóhajtottam
- UhH! LETTA! Már megint demetre? - kérdezte Zo.
- Igen! De most egész órán nézett :D. Nem csodálom xD
- Hát igen. Elise megint hisztizett órán... . jött hozzánk Katy, a legjobb barátnőm - Mi a téma?
- Demetre. - mondta Zo, Becky és Anne
- Kösz az infot! Let! Mit töröd magad?
- Én? Te töröd magad Samanta mellett -.-
- Ja. most megfogtál.
Hallom a csengőt. Felkaptuk a felszerelést, mentünk angolra.
- Na ugy döntöttem, hogy nem irunk angolból ma dolgozatot....
Mindenki tapsolt Loreen tanárnő szavaira----
- Tanárnő! Nincs itt a felszerelésem.. - jelentette be Demetre
- Értem. És mért Jason mellet ülsz?
- Háááát
- Na ülj Letta mellé!
úristen! Elvörösödtem? Remélem neeem! Rápillantottam Demetre-re, látszott rajta az öröm,és...  a kín... Valami kíbozza őt. Remélem nem én :$
- Szia - suttogta
- helo! Mizu - kérdeztem vissza
Aztán odadobott egy cetlit, hogy azon levelezzünk órán. Kérésére megadtam neki a számomat... Kellemesen eldumcsiztunk, mikor a következőket olvastam :
Tudod, már egy ideje meg akartam kérdezni... Nem tudom hogy érzel irántam, de eljössz velem Szombat este sétálni? 
A szemem majd kiesett. És szerintem  piros volt az arcom... Visszairtam neki.
Ezt vegyem randinak? Mert akkor benne vagyok!
Látszott az öröm az arcán... Szerintem a büszkeség is megjelenik ott.. Hihetetlen hogy elszaladt az idő... Az egészt napot, sőt az órákat is Demetrevel töltöttem... Aztán odajön Elise és a követője Kiara..
- Hallom , azaz látom, hogy nagyon jól kijössz Demetre-vel...
- Érdekel Elise?
- Nem, de ehhez lesz egykét szavam....
- Legyen...- Legyintettem, és elindultam kifele, ahol Demetre várt...