9. fejezet

- Igen! Nem fogod megölni Lettát! - kiáltotta zo
S egy varázslattal meggyógyított engem.
- rian! Most meghalsz!
közben Demetre-t méregettem, mi van vele.
- Demetre! Ébredj!
- let! - sóhajtotta - a vámpírok nem alszanak!
- Ne viccelődj! - szóltam rá
- Szólj Jason-nek és Bennek
- Oké! - igyekeztem. Felhívtam Jason-t. Elmondtam neki mi van, de azt kiemeltem, hogy Zoey is veszélyben van. Ahogy letettem a telefont, 5 mp-re rá ott termett mind két fiú. Rian nagyon erős volt.  Ádáz csata alakult ki közöttük. A szoba csak remegett. Közben Demetre-t ápoltam.  Odaközelített hozzánk Rian. engem akart.
- Let! Üvöltötte Demetre!
Hátranéztem. Az élet..... mintha lelassult volna... Rian közelített. Rám fájt éles foga. Felálltam. Meg kell mentenem Demetre-t. Majd teljes erőmből ellöktem Riant. Ekkor megdobbant bennem valami. Mindenki csodálkozva nézett rám. Hogy voltam én erre  képes? Mint egyszerű halandó. Ellöktem egy nálam vagy 6-szor erősebb vámpírt. Akkor halkan dem hozzámszólt.
- Let! Meg tudsz minket menteni riantől! - szünetet hagyott és az ablakra nézett. ahogy jason, és BEn is. Az a 3 ismeretlen fiúvámpír jött be az ablakon  akik a klánba tartoznak.
- De hogyan? Demetre! Ember vagyoK!
- Nem sokáig.... Most bocsáss meg - s hunyorgott szemmel ráharapott a kezemre. Vámpírrá akart változtatni. Ezt nem hiszem el!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - sikítottam. Zoey odakapta a fejét, és motyogott valamit. Jason is, Ben is próbálta fenntartani a 4 vámpírt. A méreg iszonyú volt. Átjárta testemet másodpercek alatt. Éreztem a bennem lévő hatalmas erőt. Majd a fájdalom a szemembe is benyilalt.
- Gyerünk Letta tarts ki! Már nem sok - mondta Dem
Remélem is. Éreztem ahogy a szívem megszűnik dobogni. Éreztem a bőröm merevedését. Szörnyű volt. Aztán a fogaim kezdtek rettenetesenh fájni. Akkor a testen megfeszült, s megától felült. Azt hiszem vége van. Ez nagyon gyors volt. érdekes. Akkor éreztem a szomjúságot. Felálltam.
- Rian! - szóltam rá
- Letta! Öld meg! - mondta zoey.
- Zo! Menj hátrébb! - kérte jason.
- Fejemet demetre-re fordítottam. A düh élt bennem. Egytized másodperc alatt álltam rian elé. Az ablak előtt áltt. Mérgemben kilöktem az ablakon. Ő persze meglepődött, majd ahogy földet ért, talpra állt.
- Fiúk! Gyertek! - hívta a 3 vámpírt.
- Mivan rian? Félsz? - kiálltottam le. S mikor az utolsó vámpír ment le, fejét a falhoz ütöttem. S ő, darabokban esett le.  Rianen már látszott a félelem, s most mér 2 társával, elrohant.

8. fejezet

Itt ülök. letta ágyánál. Nem ébred fel. Istenem! Ha elveszítem? Mi lesz velem?
- Mr. Spider!
- tessék?
- Miss Diamond Nagyon rossz állapotban van. De mi mindent megteszünk!
- rendben. Köszönöm.

LETTA

Fekszem. Hol vagyok? Miért nem tudok beszélni? Ah. Már értem. Egy kórházban.
- Letta kérlek ébredj!
Ez Demetre hangja! Demetre! Ébren vagyok! Ez a cső a nyakamban! Megakadályozza, hogy  megmukkanjak. Nehezen, de kinyitottam a szememet. A szobám korom fekete volt. Egy ágyas. ÉS ott ült demetre
- Letta! Istenem! De jó hogy élsz!
MEg akarom ölelni! hülye kütyük! Akkor is megölelem Demetre.t!
- Let! Ne ülj fel! Mit csinálsz? .......... ne tépd le!
Átöleltem Demetre erős testét.
- Demetre.- mondtam halkan belekapaszkodva, a fülébe. - Vigyél el innen!
- Letta! Feküdj vissza! em akarom, hogy más bajod is legyen!
- Vigyél el innen!
- Majd holnap visszajövök érted! - visszafektetett és felállt. az ajtó felé ment. könnyek gördültek ki a szememből. Dem. Ne menj el!
- Demetre!
Hátrafordult
- Mond!
- Érzem, hogy valami szörnyűség fog történni velem! maradj a közelben!
Demetre sóhajtott.
- A gyógyszer beszél belőled. De rendeben! itt leszek! Légy jó!
Dem kilépett az épüetből. Érzem a rossz akaratot. Nem tudom mi ez. De valami nagyon rossz.

Este 11:58 perc van. Alig van ápolónő. És ha van is, akkor mint lent van, a földszinten. A szoba sötét volt. Barátságtalan. Nagyon félelmetes hely. És nagyon hideg lett.
- Szijjja Letta. - megijedtem. Rian az!
- Látom ide juttattalak. Hmm. Kár......... Eredeti tervem a  sírod volt, nem a betegágy....
- Mit akarsz? Mért nem öltél meg?
- átkozott legyen a kis nyomorult Zoey! Rádolvasott valami varázsigét, amitől a véred, nem volt ínyemrevaló. Hogy hogy elvarázsolt? Mielőtt őt bántottam, egy varázslót intéztem el. Lehet hogy beleszállt egy kis mágikus vér xD
- Zoey!
- Haggyd! Utánad ő jön! De most fejezzük be. Amit elkezdtünk.
- Demetre tudni fogja, és elintéz.
- Hmm.... vagy nem
- vagy de! - állt mögé demetre
- Demetre! te mindig itt vagy?
- Igen. biztos, ami biztos.
- demetre! Nem hagysz már békén kajolni? MEGHALSZ! - üvöltötte Rian.
Demetre-t a falhoz lökte, aaki kicsit ottmaradt.
- Demetre! Ébredj! - kérleltem! és odarohantam hozzá - Demetre!
Akkor Rian lépett elém. Egy másodperc múlva berohant Zoey a szobába, s elém állt.
- Te szemétláda! Igaza volt Lettának!
- Zoey? - csodálkozott Rian.

7. fejezet

Én és becky ültünk a téren. Bec csak Benről tudott mesélni. Végre lement a nap. Épp (szerintem nem véletlen) arra járt Demetre bennel. Ben átölelte Bec-et. Dem szégyellte magát a tegnapi miatt.
- gyere már ide! -mondtam, és átöleltem.
- megyünk Bec?
- Megyünk Ben!
Becky és Ben elment sétálni. Demetre meg nyugodt volt, de egyben ideges is.
- Letta én annyira sajnálom! Hogy lehettem ilyen idióta?
- nem voltál idióta. Mert kibírtad, és nem öltél meg. Demetre. Szeretlek. És tudom, hogy ilyenek lesznek.
- Oké Let............. most akkor nem kérlek semmire.
És megcsókolt. Én nem akartam abbahagyni, mégis eltolt magától.
- Let...........
- Tudom, Bocsi.
Aznap este nem tudtam aludni. Forgolódtam az ágyamban. Katy már aludt, úgy döntöttem, kimegyek sétálni. Viszont azt tudtam, vagyishát éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Se biztonságban. Felvettem a kabátomat, s kimentem. Most a szokottnál is hidegebb volt. A tél dere lehetett. Balról fújt a szél. A lámpa villogott. Aztán megláttam egy sötét alakot. Rian volt az.
- te mit keresel itt? Mondtam, hogy haggy békén! Nem érdekelsz!
- te sem letta! De a véred igen....
Felkapott, s kivitt az erdőbe. Oda, ahol szerintem, ember még sose járt. Meghát... állat se. CSak ez az állat. Aki engem visz.
- ez egy középkori temető. Hm............ még nem tárták fel, mint láthatod. Itt még a te Demetre-d se járt.
- Szóval........ Demetre nem tud.... az ellen tenni hogy megölj...
- Nem
Szédülni kezdtem. Ahh. Itt a vég. Mostmár. Ténylegesen. Ténylegesen meg fogok halni. Nincs itt Dem, hogy megmentsen. Ekkor odalépett hozzám Rian. Hajamat hátratette. Én rémülten álltam, és könnyeztem. És csak ivott.
- Demetre - suttogtam szenvedve. Gyengültem. Egyszer csak, nemtom mi folytán, abbahagyta.
- Még nincs vége! - s elrohant
De mért ment el? Mi volt az oka? Mért nem ölt meg? Most itt hagyott szenvedni kínok között, és meghali. Gondolom, majd halálomkor.... visszajön..........................

DEMETRE RÖVID KIS SZEMSZÖGÉBŐL

Letta szagát követtem. Olyan helyre ment, ahol még nem jártam. Kemény volt. És erős szag Let-ével keverve. Rian! Biztos ő volt! Megbánja! De nagyon! Istenem, remélem nincs semmi baja Lettának! Megálltam. Ez mi akar lenni? Egy.............. temető? O.o................. Vér szagát érzem. követtem, és kivettem, hogy ez nem másé, mint az én egyetlen LEttámé. Csak rohantam...
- LET! LET MERRE VAGY? - s láttam.... ott hevert a földön, nyakából a vér ömlött. Megígértem neki.... hogy nem lesz semmi baja!
- Let ébredj! - Ruhámból egy darabot téptem. Próbáltam elállítani a vérzést.............. Az a szemét Rian! Tudta hogy itt még nem voltam!!!!!!! Ezért választotta ezt a helyet. Dögöljön meg!
- Most letta. Mit csináljak veled? Még nem halhatsz meg! Sőt! Soha se halhatsz meg! De ha vámpírrá teszlek, akkor sem! Az is már a halál! Beviszlek a kórházba.. Szívemből sose tennék ilyet. nyakán kicsit a körmömmel megnagyobbítottam a sebet, hogy ne látszon a harapás. Bevittem a sebészetire, hála istennek nem kérdezősködtek.
- Doktor úr! Gyógyítható? - kérdeztem aggódva
- Hát, fiatal úr, nem tudom. Sok vért vesztett. De lehet..... hogy elveszítjük
Mi?