3. fejezet

Vasárnap reggel zenére ébredtünk. Katy nővére hallgatta a zenét a zenecsatornán.
- Katy! Ugye nem mondod el senkinek?
- Persze h nem! Megyünk sétálni reggeli után?
- Aha!
Felöltöztünk reggelre zabpelyhet ettünk, közben Katy nevettetett. A térre sétáltunk- ODA, ahol tegnap voltunk Demetre-vel.
-Oh!
- ott van demetre!
- Látom let! Látom -.-
Demetre mosolyogva jött oda hozzánk. Köszönt nekünk, majd átölelt.
- Na hova menjünk? merre?
- Passzolok. Hívjunk még pár embert!- mondta Katy
- Ott van Rian és Zoey!
- Ők jöhetnek! - vágta rá Dem. Majd megfogta a kezemet, s odasétáltunk. Zo csak nézett minket... És közben bólogatott. Gondolom, sztori mesélő kedve lesz holnap...
- Hát ti?
- Mi? -kérdeztük Demetre-vel
- Hát őőőő... miiiii.- akadoztam
- Járunk... - helyesbitett Demetre, és karját a vállamra tette.....
- Értem. - mondta Zo- Örülök xD
- Én is Zo :D
Egész nap sétáltunk, így 5-en, majd Demetre rávette Katy-t, hosszas győzködés után, hogy elvigyen engem
 megint ma este..
- Akkor mi mentük.... - és elköszöntünk Katy-vel a többiektől....
Este 8-kor Dem már a kapuban állt, a motorjával. Zavartnak tűnt. De mikor meglátott, mosolygott. Most, nem a térre mentünk. Hanem a temetőbe...  Igazán romantikus xD. Mikor odaértünk, besurrantunk a kerítésen, és sétáltunk... Majd Dem zavart hangon szólt hozzám. :
- Let. Mondanom kell valamit...
- Mondjad... Dem. - mondtam rémülten..
- Azaz mutatnom. Let. Nézz a szemembe...
Belenéztem szép barna szemeibe. Vagyis azt vártam.Szeme vörösen izzott. Megbotlottam és Letültem. Levegőt nem vedtem. Szóval azért volt hideg a bőre... MEg a keze.....
- Letta. érted mit akarok mondani?
- Hát persze! Hogy ne érteném? Csak néztem magam elé... És szerintem ő is tudta, hogy tudom. Demetre, egy VÁMPÍR.
- Vá...vá...Vámpír vvvvvagy. - dadogtam. S még mindig magam elé néztem..
- Igen... -elcsuklott a hangja, majd rámnézett, s rémülten megkérdezte. - Let! Jól vagy?
- Igen... De....de.... Mért nem mondtad el?
- Azt hittem akkor... akkor nem szeretnél.
- De Demetre! Mért ne szeretnélek?
- Nem tudom.
- Hogy lettél... ezzé?
- Már nem tudom Let. Aki átváltoztatott, az meghalt... Megölték... Csak akkor vagyok falfehér, ha vért...... iszom......
- És most? Most mit ittál? Ugye nem....
- Nem... nem embervért. Embert nem ölök. Csak állati vért.
- Látom a kínt a szemedben, és az arcodon, mikor rám nézel. Erős a vérem szaga?
- Nos, igen. De nem érdekel. Kibírom.
- És a suli? Hogy birod a napfényt?
- 5 napig nem iszom vért. Kellemetlen, de ha muszáááj.
- Aha... - s a vér hallatán.. Ah. mindig rosszul leszek.
Csend lett. Láttam a kínt az arcán. Megfogtam a melettem lévő sörösüveg-szilánkot, felhúztam a pólómat, s elvágtam a kezem.
Aú.. - Igyál Demetre...
- Megőrültél? Ostoba vagy! Dehogy iszom
- Demetre. Szeretsz engem.
- Hát persze
- Akkor kérlek. Nem tudom tovább nézni a kínodat. igyál
Aztán éles fogait, a karomba mártotta. Iszonyatosan fájt. Sikitásom, magamban maradt meg. Amikor meghallottuk,  hogy valaki a temető közelében van. egy ember volt. Demetre felkapott az ölébe, és elrepültünk az erdőbe. Félelmetes volt. Mikor letett, megszólalt.
- Sajnálom
- haggyad már!
- nem... Ahhh.... 2 km-re egy vaddisznó.
Látom a szemében a kívánást.
- menj! Én itt maradok?
- Oké. Pár perc!
- Ne félj Dem!
És elinalt. Leültem egy fa előtti kőre. Vártam amikor egyszer csak lépteket hallottam a hátam mögött. Rian volt
- Rian! Mit keresel itt?
- Erre jártam? És te?
- Am. Én is. Mi volt Zoey-val.
- Hát holnap megy a suliba elvágta a nyakát!
- Jesszus! Jól van?
- Persze...
Közelebb jött. Láttam a vörös szemét..
- Te ittál a véréből! - vádoltam!
- Lehet. De , te , itt, védtelen....
Mit csináljak? Dem biztos nem érzi Rian szagát. Iszik. Öljön meg. Hirtelen neki szegezett a fához.
- ezt még megbánod!!!
- Kérlek. könnyítsd meg a dolgomat.... Fordítsd el a nyakad. VAGY ELTÖRÖM!
Nem tehettem mást. Balra fordítottam a fejemet. Ráharapott a nyakamra. Fájdalmat magamban éreztem. Kínzott a fájdalom... Sikitani nem tudtam. Elbénultam... Aztán abbahagyta énmeg, leestem a fáról, a földre. CSak Demetre-t láttam  Riannal verekedni...
- Ezt még megbános Rian! - mondta dem.
- Finom volt a véred szivi! - S Rian elrohant...
Sok vért vesztettem. Megmentette az életemet. Aztán minden elsötétült....