9. fejezet

- Igen! Nem fogod megölni Lettát! - kiáltotta zo
S egy varázslattal meggyógyított engem.
- rian! Most meghalsz!
közben Demetre-t méregettem, mi van vele.
- Demetre! Ébredj!
- let! - sóhajtotta - a vámpírok nem alszanak!
- Ne viccelődj! - szóltam rá
- Szólj Jason-nek és Bennek
- Oké! - igyekeztem. Felhívtam Jason-t. Elmondtam neki mi van, de azt kiemeltem, hogy Zoey is veszélyben van. Ahogy letettem a telefont, 5 mp-re rá ott termett mind két fiú. Rian nagyon erős volt.  Ádáz csata alakult ki közöttük. A szoba csak remegett. Közben Demetre-t ápoltam.  Odaközelített hozzánk Rian. engem akart.
- Let! Üvöltötte Demetre!
Hátranéztem. Az élet..... mintha lelassult volna... Rian közelített. Rám fájt éles foga. Felálltam. Meg kell mentenem Demetre-t. Majd teljes erőmből ellöktem Riant. Ekkor megdobbant bennem valami. Mindenki csodálkozva nézett rám. Hogy voltam én erre  képes? Mint egyszerű halandó. Ellöktem egy nálam vagy 6-szor erősebb vámpírt. Akkor halkan dem hozzámszólt.
- Let! Meg tudsz minket menteni riantől! - szünetet hagyott és az ablakra nézett. ahogy jason, és BEn is. Az a 3 ismeretlen fiúvámpír jött be az ablakon  akik a klánba tartoznak.
- De hogyan? Demetre! Ember vagyoK!
- Nem sokáig.... Most bocsáss meg - s hunyorgott szemmel ráharapott a kezemre. Vámpírrá akart változtatni. Ezt nem hiszem el!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - sikítottam. Zoey odakapta a fejét, és motyogott valamit. Jason is, Ben is próbálta fenntartani a 4 vámpírt. A méreg iszonyú volt. Átjárta testemet másodpercek alatt. Éreztem a bennem lévő hatalmas erőt. Majd a fájdalom a szemembe is benyilalt.
- Gyerünk Letta tarts ki! Már nem sok - mondta Dem
Remélem is. Éreztem ahogy a szívem megszűnik dobogni. Éreztem a bőröm merevedését. Szörnyű volt. Aztán a fogaim kezdtek rettenetesenh fájni. Akkor a testen megfeszült, s megától felült. Azt hiszem vége van. Ez nagyon gyors volt. érdekes. Akkor éreztem a szomjúságot. Felálltam.
- Rian! - szóltam rá
- Letta! Öld meg! - mondta zoey.
- Zo! Menj hátrébb! - kérte jason.
- Fejemet demetre-re fordítottam. A düh élt bennem. Egytized másodperc alatt álltam rian elé. Az ablak előtt áltt. Mérgemben kilöktem az ablakon. Ő persze meglepődött, majd ahogy földet ért, talpra állt.
- Fiúk! Gyertek! - hívta a 3 vámpírt.
- Mivan rian? Félsz? - kiálltottam le. S mikor az utolsó vámpír ment le, fejét a falhoz ütöttem. S ő, darabokban esett le.  Rianen már látszott a félelem, s most mér 2 társával, elrohant.