8. fejezet

Itt ülök. letta ágyánál. Nem ébred fel. Istenem! Ha elveszítem? Mi lesz velem?
- Mr. Spider!
- tessék?
- Miss Diamond Nagyon rossz állapotban van. De mi mindent megteszünk!
- rendben. Köszönöm.

LETTA

Fekszem. Hol vagyok? Miért nem tudok beszélni? Ah. Már értem. Egy kórházban.
- Letta kérlek ébredj!
Ez Demetre hangja! Demetre! Ébren vagyok! Ez a cső a nyakamban! Megakadályozza, hogy  megmukkanjak. Nehezen, de kinyitottam a szememet. A szobám korom fekete volt. Egy ágyas. ÉS ott ült demetre
- Letta! Istenem! De jó hogy élsz!
MEg akarom ölelni! hülye kütyük! Akkor is megölelem Demetre.t!
- Let! Ne ülj fel! Mit csinálsz? .......... ne tépd le!
Átöleltem Demetre erős testét.
- Demetre.- mondtam halkan belekapaszkodva, a fülébe. - Vigyél el innen!
- Letta! Feküdj vissza! em akarom, hogy más bajod is legyen!
- Vigyél el innen!
- Majd holnap visszajövök érted! - visszafektetett és felállt. az ajtó felé ment. könnyek gördültek ki a szememből. Dem. Ne menj el!
- Demetre!
Hátrafordult
- Mond!
- Érzem, hogy valami szörnyűség fog történni velem! maradj a közelben!
Demetre sóhajtott.
- A gyógyszer beszél belőled. De rendeben! itt leszek! Légy jó!
Dem kilépett az épüetből. Érzem a rossz akaratot. Nem tudom mi ez. De valami nagyon rossz.

Este 11:58 perc van. Alig van ápolónő. És ha van is, akkor mint lent van, a földszinten. A szoba sötét volt. Barátságtalan. Nagyon félelmetes hely. És nagyon hideg lett.
- Szijjja Letta. - megijedtem. Rian az!
- Látom ide juttattalak. Hmm. Kár......... Eredeti tervem a  sírod volt, nem a betegágy....
- Mit akarsz? Mért nem öltél meg?
- átkozott legyen a kis nyomorult Zoey! Rádolvasott valami varázsigét, amitől a véred, nem volt ínyemrevaló. Hogy hogy elvarázsolt? Mielőtt őt bántottam, egy varázslót intéztem el. Lehet hogy beleszállt egy kis mágikus vér xD
- Zoey!
- Haggyd! Utánad ő jön! De most fejezzük be. Amit elkezdtünk.
- Demetre tudni fogja, és elintéz.
- Hmm.... vagy nem
- vagy de! - állt mögé demetre
- Demetre! te mindig itt vagy?
- Igen. biztos, ami biztos.
- demetre! Nem hagysz már békén kajolni? MEGHALSZ! - üvöltötte Rian.
Demetre-t a falhoz lökte, aaki kicsit ottmaradt.
- Demetre! Ébredj! - kérleltem! és odarohantam hozzá - Demetre!
Akkor Rian lépett elém. Egy másodperc múlva berohant Zoey a szobába, s elém állt.
- Te szemétláda! Igaza volt Lettának!
- Zoey? - csodálkozott Rian.