7. fejezet

Én és becky ültünk a téren. Bec csak Benről tudott mesélni. Végre lement a nap. Épp (szerintem nem véletlen) arra járt Demetre bennel. Ben átölelte Bec-et. Dem szégyellte magát a tegnapi miatt.
- gyere már ide! -mondtam, és átöleltem.
- megyünk Bec?
- Megyünk Ben!
Becky és Ben elment sétálni. Demetre meg nyugodt volt, de egyben ideges is.
- Letta én annyira sajnálom! Hogy lehettem ilyen idióta?
- nem voltál idióta. Mert kibírtad, és nem öltél meg. Demetre. Szeretlek. És tudom, hogy ilyenek lesznek.
- Oké Let............. most akkor nem kérlek semmire.
És megcsókolt. Én nem akartam abbahagyni, mégis eltolt magától.
- Let...........
- Tudom, Bocsi.
Aznap este nem tudtam aludni. Forgolódtam az ágyamban. Katy már aludt, úgy döntöttem, kimegyek sétálni. Viszont azt tudtam, vagyishát éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Se biztonságban. Felvettem a kabátomat, s kimentem. Most a szokottnál is hidegebb volt. A tél dere lehetett. Balról fújt a szél. A lámpa villogott. Aztán megláttam egy sötét alakot. Rian volt az.
- te mit keresel itt? Mondtam, hogy haggy békén! Nem érdekelsz!
- te sem letta! De a véred igen....
Felkapott, s kivitt az erdőbe. Oda, ahol szerintem, ember még sose járt. Meghát... állat se. CSak ez az állat. Aki engem visz.
- ez egy középkori temető. Hm............ még nem tárták fel, mint láthatod. Itt még a te Demetre-d se járt.
- Szóval........ Demetre nem tud.... az ellen tenni hogy megölj...
- Nem
Szédülni kezdtem. Ahh. Itt a vég. Mostmár. Ténylegesen. Ténylegesen meg fogok halni. Nincs itt Dem, hogy megmentsen. Ekkor odalépett hozzám Rian. Hajamat hátratette. Én rémülten álltam, és könnyeztem. És csak ivott.
- Demetre - suttogtam szenvedve. Gyengültem. Egyszer csak, nemtom mi folytán, abbahagyta.
- Még nincs vége! - s elrohant
De mért ment el? Mi volt az oka? Mért nem ölt meg? Most itt hagyott szenvedni kínok között, és meghali. Gondolom, majd halálomkor.... visszajön..........................

DEMETRE RÖVID KIS SZEMSZÖGÉBŐL

Letta szagát követtem. Olyan helyre ment, ahol még nem jártam. Kemény volt. És erős szag Let-ével keverve. Rian! Biztos ő volt! Megbánja! De nagyon! Istenem, remélem nincs semmi baja Lettának! Megálltam. Ez mi akar lenni? Egy.............. temető? O.o................. Vér szagát érzem. követtem, és kivettem, hogy ez nem másé, mint az én egyetlen LEttámé. Csak rohantam...
- LET! LET MERRE VAGY? - s láttam.... ott hevert a földön, nyakából a vér ömlött. Megígértem neki.... hogy nem lesz semmi baja!
- Let ébredj! - Ruhámból egy darabot téptem. Próbáltam elállítani a vérzést.............. Az a szemét Rian! Tudta hogy itt még nem voltam!!!!!!! Ezért választotta ezt a helyet. Dögöljön meg!
- Most letta. Mit csináljak veled? Még nem halhatsz meg! Sőt! Soha se halhatsz meg! De ha vámpírrá teszlek, akkor sem! Az is már a halál! Beviszlek a kórházba.. Szívemből sose tennék ilyet. nyakán kicsit a körmömmel megnagyobbítottam a sebet, hogy ne látszon a harapás. Bevittem a sebészetire, hála istennek nem kérdezősködtek.
- Doktor úr! Gyógyítható? - kérdeztem aggódva
- Hát, fiatal úr, nem tudom. Sok vért vesztett. De lehet..... hogy elveszítjük
Mi?