14. fejezet

- Tűnj el te állat! - üvöltöttem
- Nyugszik a fél vámpír - vigyorgott, de rémült volt a képe - A piromániás barát nődet pedig nyugtasd le, mert naon mocorg..
- Mocorogjon. - mondtam -  legalább megdöglesz. :D
- Ha-ha - mosolygott - marha vicces
- Tudoooom! - tártam szét karjaimat nevetve - Mehetnék komikusnak xD
- Na mindegy. De most térjünk a tárgyra. Amiért jöttem - nézett rá Zoey-ra. Zo a szívéhez kapott, Jason-ben pedig fellángolt a düh.
- Légyszi bocsássatok meg nekem. - mondta, de valami nagyon furdalja az oldalamat ezzel kapcsolatban
- Igen! - vágta rá Zoey, erre óvatosan beleütöttem. - vagyis... ööö.....
- NEM! - mondtam hangsúlyozva - Te szemét, Zoey-t nem csalod el!
- Azt te csak..... Nem hát - vitte el a szót Rian, s dühömben nekirepültem. Jé! Tudok repülni? Demetre a segítségemre jött, de ő is meglepődött. Lefogta, a büszkeség volt bennem, hogy végre valahára kinyírhatom... De akkor Zoey kiáltott.
- NE! - s odafutott Rian-hez, és átölelte - ha őt..., engem is!
Jason nagyon csalódott lett.
- De Zoey! Nem látod hogy csak becsap? - kérdezte Becky
- Becky! Most csalódtam benned. Féltékeny vagy, vagy mi?
- Mi? Ééén? Arra? Ne már! Nekem ott van Ben - nézett Ben-re mosolyogva
- Zo! Lépj hátrébb! - mondta Demetre
- NEM! - kiáltotta. Stefani, látván a szoros helyzetet, kényszerítő varázslatot kezdett mondani Zoey-ra. Adam biztatta. Egyszer csak Zoey megmozdult, s ellépett onnan. Jason megfogta, Zoey pedig tehetetlenül vergődött és sírt.
- Rian! Neeee! - Zo rám nézett és mondott valamit, amitől teljesen lebénultam és átváltoztam emberré. Stefani elkapott.
- Zoey! - mondtam a fájdalomtól küszködve. Jason, Ben, Adam és Demetre üldözőbe vették Rian-t. Jason majdnem elkapta, de hiába, Rian egy cseppet belehúzott
- Zoey... normális vagy? Vagy jobban mondva : HÜLYE VAGY? - háborodtam fel
- Mi? - mérgelődött
- Igen Zoey. Rian-nek csak a véredre fáj a foga. - mondta Bec
- Nincs igazatok! - fakadt sírva Zo, s lefeküdt aludni. Mi is lefeküdtünk

Zoey szemszöge
Hihetetlen, hogy nem hisznek nekem. Megjöttek a fiúk is. Már Jason se néz rám. DE nincs igazuk!
- Megyek, elvégzem a dolgom. - mondtam, de nem is kell, csak sétálni megyek. Olyan elszomorító, hogy a saját barátaim megölnék azt, akit szeretek. Én mért nem akarom kinyírni Demetre-t? Vagy Ben-t? Hangokat hallottam. Rian jelent meg előttem.
- Rian! -mondtam boldogan, s átöleltem.
- Zoey. Jössz velem egy vacsorára? :D Pár méterrel arrébb, egy kis famentes dombon, egy kőre terítettem. Így romantikus.
- Persze hogy megyek! - mondtam
- De előbb. Le kéne bénítanod a fiúkat is. Lettával már megtetted. Így kettesben lehetünk.
Engedelmeskedtem neki, és olyan bűbájt mondtam a fiúkra, amitől 2 órára lelassultak, és elvesztették az erejüket.
- Az erőm! - mondta Demetre
- Az enyém is! Eltűnt! - mondta egyszerre Jason, Adam, és Ben.
- Fiúk, mi a baj? - kérdezte Letta
- Nem érzem az erőmet. Eltűnt. S a fiúk se.
- Dem - aggódott érte Let.
Elindultunk Rian-nel. Kézen fogva. A holdfény édesen világított ránk. Megérkeztünk úti célunkhoz. Romantikus vacsora várt rám. Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő.
- Én..elhiszem hogy megjavultál.
- Még jó hogy :D - vigyorgott
Befejeztük a vacsit.Vagyis csak én.
- Isteni volt.. :)
- Te pedig istennő vagy, Zoey. - mosolygott rám Rian, s megcsókolt. Egymásba akadtunk. Ez volt életem legszebb pillanata. Ajka végigjárta a nyakamat, majd egy helyen megállt. Éreztem ahogy a fogai a bőrömhöz érnek. És...
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ


Letta szemszöge
Belém ütött a félelem.
- Zoey! Hol van Zoey? - kérdeztem újra, és újra. Átváltoztam
- Jesszus, valami baj lehet! - aggódott Jason
- I..igen. - idegeskedtem - biztos Rian megkérte, hogy vegye el az erőtöket.
- De már tér vissza - mondta Adam
- De biztos azért csinálta, hogy ne tudjátok elkapni Zoey-t! - mondta Bec
- Stefani! Meg tudod gyorsítani azt, hogy a fiúk visszakapják az erejüket?
- Asszem igen - húzta száját Stef
Válaszára elrohanta és üvöltöttem
- Zoey! Zoey merre vagy? - futottam a fák között, majd egy kis domra értem, ahol nem volt fa, és egy nagy kövön volt megterítve. A földön vért folyni láttam. Megláttam Zo-t és odarohantam hozzá. Viszont a vér, csikarta a torkomat.... De nem érdekelt
- ZOEY! ISTENEM ÉBREDJ! ZO! Istenem mért nem hallgattál ránk? - megmértem a pulzusát, de nem volt neki. Azt hittem csak hallucinálok, úgyhogy, megmértem újra, s újra...... De hiába való. A világ minden fájdalma belém szállt.
Zoey.....- könny csordult ki szememből. Remegtem mint a nyárfa levél. Moccanni sem bírtam... Majd mikor erőt vettem, a holdra pillantottam... ÉS torka szakadtamból üvöltöttem
- TE SZEMÉT! MEG FOGOM BOSSZULNI ZOEY HALÁLÁT! MEGÖLLEK RIAN!.......... bármi áron.